-Helló, ez az első videó bejegyzésem, indulván a hajóra. Itt ül mellettem Chris a világ legédesebb, legjobb barátja.-vezettem a kamerámat a mellettem ülő haveroma.
-Mizu?-mondta a kameràba.
-Ő pedig itt a világ legeslegjobb apukája!-vittem ezúttal apura a kezemben tartott tárgyat.
-Ohh azért nem kell túlozni.-mondta apa.
-Ne higgy neki, nekem van igazam!-suttogtam. Na megérkeztünk, szurkolj nekem!-kacsintottam. Pá!
-Na hajrá kiscsaj!-adott egy puszit Chris.
-Csak ügyesen!-ölelt magához apa. 3 hónap múlva találkozunk!
-Köszi! Sziasztok!-szálltam ki.
Azta ekkora hajón még én sem jártam! Volt egy kis idő amíg feljutottam. Na akkor innen merre? Odamentem a portához, de ott épp ebédszünet volt. "Mindjárt visszajövünk"...bla, bla, bla. Letettem a bőröndjeimet, és az egyikre rátámaszkodtam,úgy vártam. Közben nézegettem az erkélyen ki, ahogy indul a hajó, és az utasokat. Utoljára egy idős pár szállt fel. Becsukódott az ajtó. Visszanéztem a tengerre, amikor kiabálást és csörömpölést hallottam. Hátra akartam fordulni, de ugyanakkor nekem jött egy valószínűleg az utolsó pillanatban felszállt fiú, és leestem a bőröndömről.
-Hé nem tudsz figyelni!-néztem rá a földről.
-Bocs.-nevetett(?)
-Hogy te milyen paraszt vagy! Nekem jössz aztán meg kinevetsz.
-Nem én ülök az út közepén!
-Középtől kicsit messze vagyok, de ne is zavarjon.-legyintettem.
-Jól van már plázacica! Van hely bőven mindkettőnknek ezen a hajón!-ment oda egy pár másik nevetőkhöz.
-Nem vagyok plázacica!-kiáltottam utánna.
-Miaú!-vágta a grimaszokat, majd kacsintott és elment.
-Maga lenne Miss. Lyon?-jött oda hozzám egy öltönyös krapek.
-Igen és maga?-nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel.
Rámnézett furán, majd egy idő után felhúzott.
-Mr. Brodway. A hajó tulajának megbízottja.
-Á szóval munkás? Ja és a térdzoknit illetőn...-hajoltam a füléhez-nem illenek össze.
-Nem én vagyok a hajó tulaja pillanatnyilag. És a maga helyében nem osztogatnék divattanácsokat.-mondta mire megtorpantam.
-Bocsánat.
-Itt a kabin kulcsa. Fél órája van berendezkedni, és ebben itt lenni.-nyomott a kezembe egy ruhát.
-Várjunk csak kabin? Ami illeti, hogy a legalsó szinten vagyok?! Dehát úgy nem lesz kilátás.
-Ne feleseljen, hanem menjen!-küldött el.
Megkerestem a kabinom és bementem.
-Húh...ezt nem hogy fél óra alatt, hanem fél év alatt nem lehetne megszépíteni! Kipakoltam a bőröndjeimből, majd beágyaztam, átöltöztem és visszamentem. Ránéztem az órámra, aztán mire felnéztem előttem állt Mr. Brodway.
-Sikerült elintéznie?-kérdezte.
-Persze.
-Jó akkor magáé a 210-es és a 211-es szoba.
-Rendben.
-Ja és mellesleg ismeri az R5-ot?
-Kéne?-néztem értetlenül.
-Majd fogja.-mondta és elment.
Olyan sejtelmes ez a pasi. Egyre jobban idegesít. De viszont annak örülöl, hogy az R5 szobáját fogom csinálni. Legalább nem az a bunkó gyerek lesz. Mondjuk elég dögös és szép a szeme...Várjunk csak?! Mi?! Nem egyáltalán nem! Úgytűnik már most tengeri beteg vagyok.Megkerestem a 210-est, majd bementem. Kicsit elkéshettem mert már itt van két újlakos. A bőröndök alapján az R5-ból egy fiú és egy lány. Egy nagyon rózsaszín lány! De ez a cipő elég cuki! Felvettem, de rögtön vissza is tettem. Alkalmazott vagy Hope! Elkezdtem takarítani, majd hamar át is tértem a 211-es szobába.Benyitottam és folytattam a dolgom. Megpillanottam egy gitártokot és akaratlanul is kivettem belőle a gitárt. Hirtelen hallottam, hogy közeledik valaki. Gyorsam visszatettem. És lám ki jött be az ajtón?!
-TE?!-kérdeztük szinkronba a szöszivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése