-2.rész Te?!-

-Hope-

-Helló, ez az első videó bejegyzésem, indulván a hajóra. Itt ül mellettem Chris a világ legédesebb, legjobb barátja.-vezettem a kamerámat a mellettem ülő haveroma.
-Mizu?-mondta a kameràba.
-Ő pedig itt a világ legeslegjobb apukája!-vittem ezúttal apura a kezemben tartott tárgyat.
-Ohh azért nem kell túlozni.-mondta apa.
-Ne higgy neki, nekem van igazam!-suttogtam. Na megérkeztünk, szurkolj nekem!-kacsintottam. Pá!

-Na hajrá kiscsaj!-adott egy puszit Chris.
-Csak ügyesen!-ölelt magához apa. 3 hónap múlva találkozunk!
-Köszi! Sziasztok!-szálltam ki.
Azta ekkora hajón még én sem jártam! Volt egy kis idő amíg feljutottam. Na akkor innen merre? Odamentem a portához, de ott épp ebédszünet volt. "Mindjárt visszajövünk"...bla, bla, bla. Letettem a bőröndjeimet, és az egyikre rátámaszkodtam,úgy vártam. Közben nézegettem az erkélyen ki, ahogy indul a hajó, és az utasokat. Utoljára egy idős pár szállt fel. Becsukódott az ajtó. Visszanéztem a tengerre, amikor kiabálást és csörömpölést hallottam. Hátra akartam fordulni, de ugyanakkor nekem jött egy valószínűleg az utolsó pillanatban felszállt fiú, és leestem a bőröndömről.
-Hé nem tudsz figyelni!-néztem rá a földről.
-Bocs.-nevetett(?)
-Hogy te milyen paraszt vagy! Nekem jössz aztán meg kinevetsz.
-Nem én ülök az út közepén!
-Középtől kicsit messze vagyok, de ne is zavarjon.-legyintettem.
-Jól van már plázacica! Van hely bőven mindkettőnknek ezen a hajón!-ment oda egy pár másik nevetőkhöz.
-Nem vagyok plázacica!-kiáltottam utánna.
-Miaú!-vágta a grimaszokat, majd kacsintott és elment.
-Maga lenne Miss. Lyon?-jött oda hozzám egy öltönyös krapek.
-Igen és maga?-nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel.
Rámnézett furán, majd egy idő után felhúzott.
-Mr. Brodway. A hajó tulajának megbízottja.
-Á szóval munkás? Ja és a térdzoknit illetőn...-hajoltam a füléhez-nem illenek össze.
-Nem én vagyok a hajó tulaja pillanatnyilag. És a maga helyében nem osztogatnék divattanácsokat.-mondta mire megtorpantam.
-Bocsánat.
-Itt a kabin kulcsa. Fél órája van berendezkedni, és ebben itt lenni.-nyomott a kezembe egy ruhát.
-Várjunk csak kabin? Ami illeti, hogy a legalsó szinten vagyok?! Dehát úgy nem lesz kilátás.
-Ne feleseljen, hanem menjen!-küldött el.
Megkerestem a kabinom és bementem.
-Húh...ezt nem hogy fél óra alatt, hanem fél év alatt nem lehetne megszépíteni! Kipakoltam a bőröndjeimből, majd beágyaztam, átöltöztem és visszamentem. Ránéztem az órámra, aztán mire felnéztem előttem állt Mr. Brodway.
-Sikerült elintéznie?-kérdezte.
-Persze.
-Jó akkor magáé a 210-es és a 211-es szoba.
-Rendben.
-Ja és mellesleg ismeri az R5-ot?
-Kéne?-néztem értetlenül.
-Majd fogja.-mondta és elment.
Olyan sejtelmes ez a pasi. Egyre jobban idegesít. De viszont annak örülöl, hogy az R5 szobáját fogom csinálni. Legalább nem az a bunkó  gyerek lesz. Mondjuk elég dögös és szép a szeme...Várjunk csak?! Mi?! Nem egyáltalán nem! Úgytűnik már most tengeri beteg vagyok.Megkerestem a 210-est, majd bementem. Kicsit elkéshettem mert már itt van két újlakos. A bőröndök alapján az R5-ból egy fiú és egy lány. Egy nagyon rózsaszín lány! De ez a cipő elég cuki! Felvettem, de rögtön vissza is tettem. Alkalmazott vagy Hope! Elkezdtem takarítani, majd hamar át is tértem a 211-es szobába.Benyitottam és folytattam a dolgom. Megpillanottam egy gitártokot és akaratlanul is kivettem belőle a gitárt. Hirtelen hallottam, hogy közeledik valaki. Gyorsam visszatettem. És lám ki jött be az ajtón?!
-TE?!-kérdeztük szinkronba a szöszivel.

-1.rész Jelentkezés-

-Hope-

Anya már egy hónapja nem hagy békén a papír miatt. Megmondtam befogom adni a papírt, akkor be is adom. És ma jött el a napja annak, hogy elmegyek beadni. Felkeltem és felöltöztem, majd bementem a fürdőbe, hogy feltegyek egy kis alapsminket. Se több se kevesebb csak egy kis alapozó, szempillaspirál, és egy halvány rózsaszín rúzs. Lebaktattam az emeleten,és beléptem a konyhába.
-Jóreggelt!-köszöntem a többieknek, majd leültem.
-Szia kicsim!-tett elém anya egy tányért. Ugye ma...-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Igen anya, ma megyek!-mosolyogtam rá.
-Jó akkor reggelizz csak meg, aztán menj nehogy elkéss!
-Rendben!-haraptam a kenyerembe. Apa adsz egy kis pénzt?
-Mennyi kéne?
-Úgy 30 dolcsi.
-Tessék!-tette le elém.
Miután megreggeliztem beültem a vadiúj sportkocsimba és elindultam. Olyan sokan állítják, hogy "elvagyok kényeztetve" na majd most meglátják! Útközben zenét hallgattam mint általában. Mikor odaértem kiszálltam, és bementem az épületbe ahol jelentkezni kell a hajóra.
-Jónapot, Hope Lyon!-adtam be a papírt az ablakon.
-Jónapot. A szezon munkára jelentkezik?-kérdezte a pult mögött álló nő.
-Igen!
-Rendben akkor, ha bejutott 2 hét múlva értesítjük!
-Köszönöm viszlát!-mentem ki.

-Ross-

2 hét múlva elmegyünk a családdal kicsit, úgymond kikapcsolódni egy hajózásra. Azért úgymond, mert ott is fogunk egyszer-kétszer koncertezni. Ez lesz a különleges ebben a nyaralásban, hogy ezúttal csak mi tesók és Ellington jön. Hihetetlen, hogy anyuék elengedtek.
-2 hèt múlva-
-Ross!!!-dörömböl Rydel.
-Mi van már?-pattantam ki az ágyból, és ajtót nyitottam.
-Esetleg elakarsz késni?-nézegeti az óráját.
-Ma megyünk?!-néztem kerek szemekkel.
-Igen.-mondta unott, mégis sürgető hangon nővérem.
-Hiszen még be sem pakoltam!-kaptam a fejemhez, majd becsuktam az ajtót.
Kivettem a bőröndömet az ágy alól és beledobáltam a  ruháim. Már majdnem lerohantam a lèpcsőn amikor visszafordultam, hogy egy szál alsógatyában azért mégsem mehetek. Felöltöztem, majd felkaptam a cipőmet. Még egyszer körbenéztem, hogy mit vigyek. Megpillantottam a gitárom a szekrénynek támasztva. Azt is magamhoz kaptam, majd meggyőződésre tettem szert, hogy kész vagyok. Lementem az emeleten.
-Jóreggelt!-mondtam nyugodtan és leültem.
-Megyünk!-nézett rám idegesen Rocky.
-De még reggelizni sem tudtam!-nyavajogtam.
-Nem kéne késő estig fent lenni!-nyomott anyám a kezembe egy almát, és kitessékelt az ajtón.
Elindultunk a kikötőbe.
-Úgy látom izgalmas egy nyaralás lesz!-nevetett Riker.
Mosolyogva bólintottam.

-tegnap-
-Hope-

Ma van az utolsó napja az értesítésnek és még mindig nem kaptam. Lehet, hogy nem engem választanak?
-Anya, nem jött levelem?-menetem be a konyhába.
-Még nem.
-Akkor már biztos nem engem választottak.-ültem le lehajtott fejjel.
-Nem tudja valaki mi van a kis Sissy szájában?-jött be apu.
-Nem.-meresztettem ugyanúgy a tekintetem.
A kiskutyám elém jött és ledobta azt az akármit ami a szájában volt. Jobban megnéztem és  egy levél volt. Undorodva megfogtam, forgattam és megpillantottam rajta a nevem. Habozás nélkül kibontottam, és elővettem a csurom vizes gyűrött papírt, ami benne volt. Minnél jobban megnéztem annál jobban kitudtam olvasni a betűket.
-FELVETTEK!-örvendeztem.
-Gratulálok kicsim!-ölelt meg anya.
Felrohantam a szobámba, és eszeveszettül kezdtem elpakolni, a rózsaszìn bőröndömbe. Mikor már a 3. pár cipőt pakoltam, benyitott apa.
-Te mégis hova készülsz?-nevetett.
-Hát a hajóra!
-Dolgozni mész kislányom!-vette ki a cipőket
-De az kell!-nyúltam utána.
-A porszívózáshoz? Kislányom nem azért mész, hogy megmutasd, hogy tudsz dolgozni?-kérdezte.
-De.-engedtem el a cipőt.
-Helyes! Akkor jóéjszakát!-adott a fejemre egy puszit.
-Jóéjt apa!
Miután kiment visszaraktam a cipőket a bőröndömbe. Még beleraktam a kedvenc ruháim, majd elmentem tusolni, és lefeküdni.
-reggel-
-Jóreggelt!-rohantam le az emeleten a bőröndjeimmel és az azok közé szorított gitárommal.
-Gitárt minek viszed?-kérdezte anyu.
-Tudom, tudom dolgozni megyek nem zenézni, vagy akármizni amire gondolsz. Csak elakarom vinni.
-Hát jó.Jason, gyere már még a végén elkésik!-kiáltott fel anya.
-Jövök már!
-Szia!-adott egy puszit anya.
-Szia!-léptem ki apuval.

Prológus

Hope Lyon 21 éves Amerikában, Washingtonban él családjával. A szülei azt állítják, sosem lesz képes munkát vállalni és megtartani azt. Az iskolában is mindig őt állították be a suli dívájának. Hope szerint ez nem igaz. Lehet, hogy szereti a divatot, de attól függetlenül teljesen más személyiség mint akinek beállítják.
Hogy bebizonyítsa, hogy megtud állni a saját lábán jelentkezik egy hajóra szobalánynak. Innentől kezdve az élete megváltozik és lehet, hogy becsöppen egy teljesen váratlan nem normális szerelem is.
Tartsatok Hope-al, hogy részt vegyetek egy mindent a feje tetejére állító utazáson!