"Megpillanottam egy gitártokot és akaratlanul is kivettem belőle a gitárt. Hirtelen hallottam, hogy közeledik valaki. Gyorsam visszatettem. És lám ki jött be az ajtón?!
-TE?!-kérdeztük szinkronba a szöszivel."
-Hope-
-Huhh, hát ez eléggè váratlanul jött.-mondtam kicsit megszeppenve.
-Csak nem alkalmazott vagy plázacica?-nevetett.
-Csak, hogy tudd okos vagyok ahhoz, hogy plázacicának hívj.-mosolyogtam és felálltam.
-Hm azt hiszed ezzel a kis "bájos" mosolyoddal meghatsz?-támaszkodott az ajtóban. Na és egyébként is ha olyan okos vagy, akkor válaszolj erre a kérdésemre!
-Hallgatlak.
-4×4?
-16.-néztem értetlenül.
-5×5?
-25, de kérlek ez mégis...-folytattam volna, de nem engedte.
-7×7?
-36.-néztem unottan.
-Ha, és ennyi kell ahhoz, hogy megtudjam milyen okos vagy!-nevetett.
-Miért?
-7×7 49, de te beugrottál drága!-mosolygott eröltetetten.
-Annyit mondtam!
-Nem, nem igaz szőke!
-Te vagy a szőke! Az én hajam kimondottan gesztenyebarna egy kis világosabb árnyalatban.-magyaráztam.
-Hát ez nagyon vicces volt!
-Viccesebb mint a te unalmas humorérzéked.-néztem a körmömre.
-Ne nézegesd annyira a körmödet, lekopik még ma az a körömlakk!-kacsintott.
Ránéztem értetlenül, mire ő elmosolyodott.
-Ugye arról te nem tudsz, hogy a szobalányokat üresedésnél behívják mosogatni? Ja és mellesleg az ebédre fél órát kellett várni! Szóval igyekezz!-ült le az ágyra.
-Á mostmár tudom melyik ágyat kell úgyhagynom! És engem tuti nem hívnak be mosogatni!-ahogy ezt kimondtam lenyomódott a kilincs.
-Miss Lyon, csakhogy itt találom. Ha végzett vacsora után várjuk a konyhán!-fordult oldalra. Mr. Lynch is bent van? Bocsásson meg zavarja Lyon kisasszony?
-Hm, nem elvagyunk.-vonta meg a vállát.
-Akkor rendben, de ha baj van szóljon csak!-mondta a térdzoknis és kiment.
-Lynch...-néztem elismerően, mégis gúnnyal az arcomon.
-Lyon. Mint az oroszlán.-nevetett.
-Tiedet meg már nem is tudom mihez hasonlítani. És egyébként is y-nal írom.
-Nekem olyan mindegy. Amúgy Ross.-nyújtotta a kezét.
-Hope.-fogtam meg felém vitt végtagját.
-Lassan tálalják a vacsorát!-nézett az órájára aztán rám.
-Erre vállalkoztam. Ezt is fogom csinálni.-ráztam meg a fejem, majd kimentem.
-Ross-
Olyan...olyan fura ez a lány...Egyik pillanatban még nyavajog a másikban meg felvállalja, hogy erre vállakozott...De mire? Hisz látszik rajta, hogy mindene megvan amit csak akar. Akkor minek neki itt dolgozni? Utána kell járnom! Mármint nem azért mert csini csaj, hanem azért mert érdekel. Vagyis az, hogy miért van itt! És most? Lenéztem a földre, majd vissza, de semmi ötletem sincs. Utána megyek! Felálltam, de meg is torpantam. Nem...Minek megyek utána? Hogy kiderítsem miért van itt. Nem, ennél konkrétabb is lehetnék. Dehát mi kell ennél több konkrétum? Nem mehetek oda hozzá csak úgy megkérdezni, hogy miért van itt. Nem, ez bunkóság lenne. Akkor...? Utána megyek, de nem hozzá, csak utána. Igen...talán követem. Vagy csak arra járok amerre ő, egészen véletlenül. Igen ez lesz az! Kinyitottam az ajtót, erre ott termett Riker. Ó hurrá!
-Hova mész ilyen sietősen?-kérdezte.
-Lenézek a fedélzetre...-vakartam meg a tarkóm.
-Nem úgy volt, hogy a medencékhez megyünk?
-Ja...de. Menjünk.
-Jó, pakolj össze mindent ami kell, én addig szólok a többieknek.-mondta és kiment.
Oké...akkor...Melyik fürdőgatyám legyen az? Kék vagy sárga? Méregettem őket amikor megpillantottam mégegyet. Vagy rózsaszín? Neeem! Még abba is belekötne. Mi? Ki? Miről zagyválok itt? Komolyan most olyan vagyok mint egy lány. Tök ugyanolyan mind a három. Nem kell nekem senkinek tettszenem...Hát jó...nem! Ez hülyesség. Felkaptam a sárgát és a törölközőm, majd kimentem. Körbenéztem, hogy jön-e valamelyik testvérem. Nem láttam őket ezért visszamentem a fürdőbe. Megigazítottam a hajam(?) Mi? Úgy is vizes lesz, nem mindegy,hogy áll most? Oké, én komplett idióta vagyok!
-Kész vagy?-jött be Rocky.
-Ahha.
-Akkor mehetünk?-kérdezte.
-Igen.-indultam el. Vagy várj!-álltam meg.
-Ha?-nézett hátra.
-Jól áll ez a gatya?
-Ez egy elég buzis kérdés volt.-nézett értetlenül bátyjám.
-Igaz...Ő hagyjuk is! Menjünk!
Lementünk mindannyian a medencékhez és elkezdtünk fürödni. Na jó ezt megmondtam. Valószínű ha a medencékhez jöttünk, akkor fürdünk. Na mindegy. Egy idő után kimentem, hogy vegyek magamnak egy turmixot. Kikértem, fizettem, majd leültem a pulthoz. Háttal voltam így nem figyeltem semmit az italomon kívül. Odajött egy lány és kért egy epreset, majd leült mellém.
-Szia szöszi.-mondta egy ismerős hang, mire felkaptam a fejem. Azért ennyire nem vagyok
ijesztő!-mosolygott Hope.
-Szia. Hogy, hogy itt vagy?-mosolyogtam vissza.
-Van egy kis pihenőm, gondoltam lenézek a fedélzetre. És te?
-Jöttem a testvéreimmel medencézni.-mutattam rájuk.
-Ők mind?-nézett kerek szemekkel.
-Igen.-nevettem. 5-en vagyunk testvérek, ő pedig a nővérem pasija és egyben a dobosunk!-mutattam Rat-ra.
-Akkor gondolom ti vagytok az R5.
-Nehéz lehetett kitalálni.-kortyoltam a turmixomból.
-Haha!-ütött mellkasomba.
-Áu. Talán karatézol is?
-Csak karatéztam!-nevetett.
Egy kicsit csendben ültünk egymással, ami kezdett egy kicsit kínossá válni.
-Na és mikor lesz a következő szüneted?-kérdeztem.
-Este 9 után szabad vagyok, de most viszont megyek mert a főnök már pikkel rám. Szia.-beletúrt a hajamba, majd elment.
Igen...a hajam...Ez mindenkit elvarázsol. Én viszont a mosolyára bukok. Mármint...
-Ki ez a csaj?-ült le mellém mosolyogva Rydel.
-Hát..ő csak egy lány.
-Azt én is észrevettem.
-A szobalányunk, csak onnan ismerem.
-Nem szokásod pajtizni a szobalányokkal, ha csak nem...-folytatta volna, de odatoppanó pasija félbeszakította.
-Tetszik a szívtiprónak.-mosolygott.
-Igen valami olyasmi.-mondta Rydel.
-Nektek rossz a szemetek. Nekem egyáltalán nem tetszik! Csak beszélgettünk, ez teljesen más!
-Jól van, jól van nem kell ennyire védekezni.-nevetett Ratliff.
-Nem védekezem!
-Bocsi szöszi itthagytam a mobilom.-támaszkodott a vállamra, úgy vette el a telefonját Hope.
Én meg csak mosolyogtam mint valami bolond. Na jó..lehet, hogy egy kicsit bejön.
-Hm, nem tetszik mi?-nézett gyanakvón Ellington.
-Nem.-álltam fel és visszamentem a medencékhez.
Hope éppen a törölközőket hajtogatta, így pont szemügyre tudtam venni. Amikor rámnézett, valószínűleg rákvörös fejem lehetett. És így ment ez fél órán keresztül.
-Hope-
-Miss Lyon jöjjön a konyhára legyen szíves!-szólt egy alkalmazott.
-Úgy volt, hogy csak mosogatnom kell!-néztem kérdőn.
-Holnapra már felveszünk több pincérnőt, de ma segítenie kell!-nyomott a kezembe két tálcát.
-Ez mi?-néztem undorodva az ételre.
-A szakács szerint hal, de nem igazán hasonlít.-nézett összehúzott szemöldökkel a pasas.
-Fúj.
-Igen fúj. Na, de a 15-ös asztalhoz legyen kedves!
-Megyek.-mentem ki a konyháról.
15...Á meg is van! Ezt nem hiszem el, már megint ez a Ross...Jó persze nem olyan vészes srác, de mára már pont elég volt belőle. Ellentétbe ezzel a cuki fiúval. Úristen, de helyes! Pillantottam a mellettem tálaló pincér cukiságra, majd elindultam Rossékhoz.
-Sziasztok!-mosolyogtam kedvesen.
-Ő az a csaj akivel flörtöltél a turmixos pultnál?-kérdezte egy másik szöszi.
-Nem..nem "flörtöltünk".-vakarta meg Ross a tarkóját.
-Oké...Na a lényeg, hogy ezt -mutattam a "halra"- hanyagoljátok. Nem hinném, hogy az amire gondoltak.-tettem le a tálcát a Lynch család elé, majd elmentem.
-Szia.-állítottam meg 'azt' a fiút.
-Szia.-mosolygott.
-Hope vagyok az új alkalmazott.-nyújtottam a kezem.
-Ed, a már rég alkalmazott.-mosolygott, és kezetfogtunk.
-Na és pincér vagy?
-Amint látod.-mutatott magára.
-Jah...ch. tök logikus.-néztem zavartan.
-Te pedig egy szépség.-kacsintott.
Te meg az álompasim! Ha ilyen könnyű is lenne...
-Kérem jöjjenek!-szólt ki egy másik pincér.
Bementünk és kivittük a többi tálcát is, majd leültünk a konyhán. Épphogy elkezdtünk volna beszélgetni, de Ed-nek lejárt a munkaideje én pedig kezdhettem a mosogatást. Ugyan nyafogva, de csak sikerült elmosnom az edényeket. Mikor végeztem elköszöntem és lementem a kabinomba. Lezuhanyoztam, majd elkezdtem gitározgatni. Beleférkőzött egy dallam a fejembe, és muszáj vagyok egy szöveget produkálni hozzá. Mondjuk....
Be my, be my, be my
Be my, be my baby
Be my, be my, be my baby,
And drive me crazy
(Légy a…
Légy a szerelmem
Légy a, légy a szerelmem
És vedd el az eszem)
Na jó de...ez nem elég...még reflénhez se. Komolyan Hope, csak ennyi telik tőled? Mi ez a zaj? Mintha valaki lenne az ajtónál...Odasétáltam és ki esik be rajta? Na jó ez hülye kérdés.
-Mit csinálsz itt Ross?
-Segítek neked dalt írni.-vette el a gitárom.
-De most komolyan, mitcsinálsz itt?
-Erre jártam.
-Persze este 10-kor a legalsó szinten.
-Jó bebuktam, de tuti most jól jövök! Figyelj!
If you know how to be my lover
Maybe you can be my baby.
(Ha tudod, mit kell tenned
Talán lehetsz a szerelmem)
Énekelte Ross. És nos...egész jó.
-Hold me close under the covers.-folytatta.(Ölelj át a takaró alatt.)
-Kiss me boy and drive me crazy.-énekeltem.(Csókolj, s őrjíts meg)
Ahogy ezt énekeltem a szemkontaktosunk találkozott. Nagyot nyeltem majd kinèztem a csillogó szeméből. Ezután egy kis kínos csönd jött.
-És jöhet amit az elején énekeltél.-mondta a földet bámulva.
-Nagyon jó.
-Jóéjt.-mondta majd kiment.
2014. november 16., vasárnap
2014. október 13., hétfő
-2.rész Te?!-
-Hope-
-Helló, ez az első videó bejegyzésem, indulván a hajóra. Itt ül mellettem Chris a világ legédesebb, legjobb barátja.-vezettem a kamerámat a mellettem ülő haveroma.
-Mizu?-mondta a kameràba.
-Ő pedig itt a világ legeslegjobb apukája!-vittem ezúttal apura a kezemben tartott tárgyat.
-Ohh azért nem kell túlozni.-mondta apa.
-Ne higgy neki, nekem van igazam!-suttogtam. Na megérkeztünk, szurkolj nekem!-kacsintottam. Pá!
-Na hajrá kiscsaj!-adott egy puszit Chris.
-Csak ügyesen!-ölelt magához apa. 3 hónap múlva találkozunk!
-Köszi! Sziasztok!-szálltam ki.
Azta ekkora hajón még én sem jártam! Volt egy kis idő amíg feljutottam. Na akkor innen merre? Odamentem a portához, de ott épp ebédszünet volt. "Mindjárt visszajövünk"...bla, bla, bla. Letettem a bőröndjeimet, és az egyikre rátámaszkodtam,úgy vártam. Közben nézegettem az erkélyen ki, ahogy indul a hajó, és az utasokat. Utoljára egy idős pár szállt fel. Becsukódott az ajtó. Visszanéztem a tengerre, amikor kiabálást és csörömpölést hallottam. Hátra akartam fordulni, de ugyanakkor nekem jött egy valószínűleg az utolsó pillanatban felszállt fiú, és leestem a bőröndömről.
-Hé nem tudsz figyelni!-néztem rá a földről.
-Bocs.-nevetett(?)
-Hogy te milyen paraszt vagy! Nekem jössz aztán meg kinevetsz.
-Nem én ülök az út közepén!
-Középtől kicsit messze vagyok, de ne is zavarjon.-legyintettem.
-Jól van már plázacica! Van hely bőven mindkettőnknek ezen a hajón!-ment oda egy pár másik nevetőkhöz.
-Nem vagyok plázacica!-kiáltottam utánna.
-Miaú!-vágta a grimaszokat, majd kacsintott és elment.
-Maga lenne Miss. Lyon?-jött oda hozzám egy öltönyös krapek.
-Igen és maga?-nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel.
Rámnézett furán, majd egy idő után felhúzott.
-Mr. Brodway. A hajó tulajának megbízottja.
-Á szóval munkás? Ja és a térdzoknit illetőn...-hajoltam a füléhez-nem illenek össze.
-Nem én vagyok a hajó tulaja pillanatnyilag. És a maga helyében nem osztogatnék divattanácsokat.-mondta mire megtorpantam.
-Bocsánat.
-Itt a kabin kulcsa. Fél órája van berendezkedni, és ebben itt lenni.-nyomott a kezembe egy ruhát.
-Várjunk csak kabin? Ami illeti, hogy a legalsó szinten vagyok?! Dehát úgy nem lesz kilátás.
-Ne feleseljen, hanem menjen!-küldött el.
Megkerestem a kabinom és bementem.
-Húh...ezt nem hogy fél óra alatt, hanem fél év alatt nem lehetne megszépíteni! Kipakoltam a bőröndjeimből, majd beágyaztam, átöltöztem és visszamentem. Ránéztem az órámra, aztán mire felnéztem előttem állt Mr. Brodway.
-Sikerült elintéznie?-kérdezte.
-Persze.
-Jó akkor magáé a 210-es és a 211-es szoba.
-Rendben.
-Ja és mellesleg ismeri az R5-ot?
-Kéne?-néztem értetlenül.
-Majd fogja.-mondta és elment.
Olyan sejtelmes ez a pasi. Egyre jobban idegesít. De viszont annak örülöl, hogy az R5 szobáját fogom csinálni. Legalább nem az a bunkó gyerek lesz. Mondjuk elég dögös és szép a szeme...Várjunk csak?! Mi?! Nem egyáltalán nem! Úgytűnik már most tengeri beteg vagyok.Megkerestem a 210-est, majd bementem. Kicsit elkéshettem mert már itt van két újlakos. A bőröndök alapján az R5-ból egy fiú és egy lány. Egy nagyon rózsaszín lány! De ez a cipő elég cuki! Felvettem, de rögtön vissza is tettem. Alkalmazott vagy Hope! Elkezdtem takarítani, majd hamar át is tértem a 211-es szobába.Benyitottam és folytattam a dolgom. Megpillanottam egy gitártokot és akaratlanul is kivettem belőle a gitárt. Hirtelen hallottam, hogy közeledik valaki. Gyorsam visszatettem. És lám ki jött be az ajtón?!
-TE?!-kérdeztük szinkronba a szöszivel.
-Helló, ez az első videó bejegyzésem, indulván a hajóra. Itt ül mellettem Chris a világ legédesebb, legjobb barátja.-vezettem a kamerámat a mellettem ülő haveroma.
-Mizu?-mondta a kameràba.
-Ő pedig itt a világ legeslegjobb apukája!-vittem ezúttal apura a kezemben tartott tárgyat.
-Ohh azért nem kell túlozni.-mondta apa.
-Ne higgy neki, nekem van igazam!-suttogtam. Na megérkeztünk, szurkolj nekem!-kacsintottam. Pá!
-Na hajrá kiscsaj!-adott egy puszit Chris.
-Csak ügyesen!-ölelt magához apa. 3 hónap múlva találkozunk!
-Köszi! Sziasztok!-szálltam ki.
Azta ekkora hajón még én sem jártam! Volt egy kis idő amíg feljutottam. Na akkor innen merre? Odamentem a portához, de ott épp ebédszünet volt. "Mindjárt visszajövünk"...bla, bla, bla. Letettem a bőröndjeimet, és az egyikre rátámaszkodtam,úgy vártam. Közben nézegettem az erkélyen ki, ahogy indul a hajó, és az utasokat. Utoljára egy idős pár szállt fel. Becsukódott az ajtó. Visszanéztem a tengerre, amikor kiabálást és csörömpölést hallottam. Hátra akartam fordulni, de ugyanakkor nekem jött egy valószínűleg az utolsó pillanatban felszállt fiú, és leestem a bőröndömről.
-Hé nem tudsz figyelni!-néztem rá a földről.
-Bocs.-nevetett(?)
-Hogy te milyen paraszt vagy! Nekem jössz aztán meg kinevetsz.
-Nem én ülök az út közepén!
-Középtől kicsit messze vagyok, de ne is zavarjon.-legyintettem.
-Jól van már plázacica! Van hely bőven mindkettőnknek ezen a hajón!-ment oda egy pár másik nevetőkhöz.
-Nem vagyok plázacica!-kiáltottam utánna.
-Miaú!-vágta a grimaszokat, majd kacsintott és elment.
-Maga lenne Miss. Lyon?-jött oda hozzám egy öltönyös krapek.
-Igen és maga?-nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel.
Rámnézett furán, majd egy idő után felhúzott.
-Mr. Brodway. A hajó tulajának megbízottja.
-Á szóval munkás? Ja és a térdzoknit illetőn...-hajoltam a füléhez-nem illenek össze.
-Nem én vagyok a hajó tulaja pillanatnyilag. És a maga helyében nem osztogatnék divattanácsokat.-mondta mire megtorpantam.
-Bocsánat.
-Itt a kabin kulcsa. Fél órája van berendezkedni, és ebben itt lenni.-nyomott a kezembe egy ruhát.
-Várjunk csak kabin? Ami illeti, hogy a legalsó szinten vagyok?! Dehát úgy nem lesz kilátás.
-Ne feleseljen, hanem menjen!-küldött el.
Megkerestem a kabinom és bementem.
-Húh...ezt nem hogy fél óra alatt, hanem fél év alatt nem lehetne megszépíteni! Kipakoltam a bőröndjeimből, majd beágyaztam, átöltöztem és visszamentem. Ránéztem az órámra, aztán mire felnéztem előttem állt Mr. Brodway.
-Sikerült elintéznie?-kérdezte.
-Persze.
-Jó akkor magáé a 210-es és a 211-es szoba.
-Rendben.
-Ja és mellesleg ismeri az R5-ot?
-Kéne?-néztem értetlenül.
-Majd fogja.-mondta és elment.
Olyan sejtelmes ez a pasi. Egyre jobban idegesít. De viszont annak örülöl, hogy az R5 szobáját fogom csinálni. Legalább nem az a bunkó gyerek lesz. Mondjuk elég dögös és szép a szeme...Várjunk csak?! Mi?! Nem egyáltalán nem! Úgytűnik már most tengeri beteg vagyok.Megkerestem a 210-est, majd bementem. Kicsit elkéshettem mert már itt van két újlakos. A bőröndök alapján az R5-ból egy fiú és egy lány. Egy nagyon rózsaszín lány! De ez a cipő elég cuki! Felvettem, de rögtön vissza is tettem. Alkalmazott vagy Hope! Elkezdtem takarítani, majd hamar át is tértem a 211-es szobába.Benyitottam és folytattam a dolgom. Megpillanottam egy gitártokot és akaratlanul is kivettem belőle a gitárt. Hirtelen hallottam, hogy közeledik valaki. Gyorsam visszatettem. És lám ki jött be az ajtón?!
-TE?!-kérdeztük szinkronba a szöszivel.
2014. október 4., szombat
-1.rész Jelentkezés-
-Hope-
Anya már egy hónapja nem hagy békén a papír miatt. Megmondtam befogom adni a papírt, akkor be is adom. És ma jött el a napja annak, hogy elmegyek beadni. Felkeltem és felöltöztem, majd bementem a fürdőbe, hogy feltegyek egy kis alapsminket. Se több se kevesebb csak egy kis alapozó, szempillaspirál, és egy halvány rózsaszín rúzs. Lebaktattam az emeleten,és beléptem a konyhába.
-Jóreggelt!-köszöntem a többieknek, majd leültem.
-Szia kicsim!-tett elém anya egy tányért. Ugye ma...-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Igen anya, ma megyek!-mosolyogtam rá.
-Jó akkor reggelizz csak meg, aztán menj nehogy elkéss!
-Rendben!-haraptam a kenyerembe. Apa adsz egy kis pénzt?
-Mennyi kéne?
-Úgy 30 dolcsi.
-Tessék!-tette le elém.
Miután megreggeliztem beültem a vadiúj sportkocsimba és elindultam. Olyan sokan állítják, hogy "elvagyok kényeztetve" na majd most meglátják! Útközben zenét hallgattam mint általában. Mikor odaértem kiszálltam, és bementem az épületbe ahol jelentkezni kell a hajóra.
-Jónapot, Hope Lyon!-adtam be a papírt az ablakon.
-Jónapot. A szezon munkára jelentkezik?-kérdezte a pult mögött álló nő.
-Igen!
-Rendben akkor, ha bejutott 2 hét múlva értesítjük!
-Köszönöm viszlát!-mentem ki.
-Ross-
2 hét múlva elmegyünk a családdal kicsit, úgymond kikapcsolódni egy hajózásra. Azért úgymond, mert ott is fogunk egyszer-kétszer koncertezni. Ez lesz a különleges ebben a nyaralásban, hogy ezúttal csak mi tesók és Ellington jön. Hihetetlen, hogy anyuék elengedtek.
-2 hèt múlva-
-Ross!!!-dörömböl Rydel.
-Mi van már?-pattantam ki az ágyból, és ajtót nyitottam.
-Esetleg elakarsz késni?-nézegeti az óráját.
-Ma megyünk?!-néztem kerek szemekkel.
-Igen.-mondta unott, mégis sürgető hangon nővérem.
-Hiszen még be sem pakoltam!-kaptam a fejemhez, majd becsuktam az ajtót.
Kivettem a bőröndömet az ágy alól és beledobáltam a ruháim. Már majdnem lerohantam a lèpcsőn amikor visszafordultam, hogy egy szál alsógatyában azért mégsem mehetek. Felöltöztem, majd felkaptam a cipőmet. Még egyszer körbenéztem, hogy mit vigyek. Megpillantottam a gitárom a szekrénynek támasztva. Azt is magamhoz kaptam, majd meggyőződésre tettem szert, hogy kész vagyok. Lementem az emeleten.
-Jóreggelt!-mondtam nyugodtan és leültem.
-Megyünk!-nézett rám idegesen Rocky.
-De még reggelizni sem tudtam!-nyavajogtam.
-Nem kéne késő estig fent lenni!-nyomott anyám a kezembe egy almát, és kitessékelt az ajtón.
Elindultunk a kikötőbe.
-Úgy látom izgalmas egy nyaralás lesz!-nevetett Riker.
Mosolyogva bólintottam.
-tegnap-
-Hope-
Ma van az utolsó napja az értesítésnek és még mindig nem kaptam. Lehet, hogy nem engem választanak?
-Anya, nem jött levelem?-menetem be a konyhába.
-Még nem.
-Akkor már biztos nem engem választottak.-ültem le lehajtott fejjel.
-Nem tudja valaki mi van a kis Sissy szájában?-jött be apu.
-Nem.-meresztettem ugyanúgy a tekintetem.
A kiskutyám elém jött és ledobta azt az akármit ami a szájában volt. Jobban megnéztem és egy levél volt. Undorodva megfogtam, forgattam és megpillantottam rajta a nevem. Habozás nélkül kibontottam, és elővettem a csurom vizes gyűrött papírt, ami benne volt. Minnél jobban megnéztem annál jobban kitudtam olvasni a betűket.
-FELVETTEK!-örvendeztem.
-Gratulálok kicsim!-ölelt meg anya.
Felrohantam a szobámba, és eszeveszettül kezdtem elpakolni, a rózsaszìn bőröndömbe. Mikor már a 3. pár cipőt pakoltam, benyitott apa.
-Te mégis hova készülsz?-nevetett.
-Hát a hajóra!
-Dolgozni mész kislányom!-vette ki a cipőket
-De az kell!-nyúltam utána.
-A porszívózáshoz? Kislányom nem azért mész, hogy megmutasd, hogy tudsz dolgozni?-kérdezte.
-De.-engedtem el a cipőt.
-Helyes! Akkor jóéjszakát!-adott a fejemre egy puszit.
-Jóéjt apa!
Miután kiment visszaraktam a cipőket a bőröndömbe. Még beleraktam a kedvenc ruháim, majd elmentem tusolni, és lefeküdni.
-reggel-
-Jóreggelt!-rohantam le az emeleten a bőröndjeimmel és az azok közé szorított gitárommal.
-Gitárt minek viszed?-kérdezte anyu.
-Tudom, tudom dolgozni megyek nem zenézni, vagy akármizni amire gondolsz. Csak elakarom vinni.
-Hát jó.Jason, gyere már még a végén elkésik!-kiáltott fel anya.
-Jövök már!
-Szia!-adott egy puszit anya.
-Szia!-léptem ki apuval.
Anya már egy hónapja nem hagy békén a papír miatt. Megmondtam befogom adni a papírt, akkor be is adom. És ma jött el a napja annak, hogy elmegyek beadni. Felkeltem és felöltöztem, majd bementem a fürdőbe, hogy feltegyek egy kis alapsminket. Se több se kevesebb csak egy kis alapozó, szempillaspirál, és egy halvány rózsaszín rúzs. Lebaktattam az emeleten,és beléptem a konyhába.
-Jóreggelt!-köszöntem a többieknek, majd leültem.
-Szia kicsim!-tett elém anya egy tányért. Ugye ma...-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Igen anya, ma megyek!-mosolyogtam rá.
-Jó akkor reggelizz csak meg, aztán menj nehogy elkéss!
-Rendben!-haraptam a kenyerembe. Apa adsz egy kis pénzt?
-Mennyi kéne?
-Úgy 30 dolcsi.
-Tessék!-tette le elém.
Miután megreggeliztem beültem a vadiúj sportkocsimba és elindultam. Olyan sokan állítják, hogy "elvagyok kényeztetve" na majd most meglátják! Útközben zenét hallgattam mint általában. Mikor odaértem kiszálltam, és bementem az épületbe ahol jelentkezni kell a hajóra.
-Jónapot, Hope Lyon!-adtam be a papírt az ablakon.
-Jónapot. A szezon munkára jelentkezik?-kérdezte a pult mögött álló nő.
-Igen!
-Rendben akkor, ha bejutott 2 hét múlva értesítjük!
-Köszönöm viszlát!-mentem ki.
-Ross-
2 hét múlva elmegyünk a családdal kicsit, úgymond kikapcsolódni egy hajózásra. Azért úgymond, mert ott is fogunk egyszer-kétszer koncertezni. Ez lesz a különleges ebben a nyaralásban, hogy ezúttal csak mi tesók és Ellington jön. Hihetetlen, hogy anyuék elengedtek.
-2 hèt múlva-
-Ross!!!-dörömböl Rydel.
-Mi van már?-pattantam ki az ágyból, és ajtót nyitottam.
-Esetleg elakarsz késni?-nézegeti az óráját.
-Ma megyünk?!-néztem kerek szemekkel.
-Igen.-mondta unott, mégis sürgető hangon nővérem.
-Hiszen még be sem pakoltam!-kaptam a fejemhez, majd becsuktam az ajtót.
Kivettem a bőröndömet az ágy alól és beledobáltam a ruháim. Már majdnem lerohantam a lèpcsőn amikor visszafordultam, hogy egy szál alsógatyában azért mégsem mehetek. Felöltöztem, majd felkaptam a cipőmet. Még egyszer körbenéztem, hogy mit vigyek. Megpillantottam a gitárom a szekrénynek támasztva. Azt is magamhoz kaptam, majd meggyőződésre tettem szert, hogy kész vagyok. Lementem az emeleten.
-Jóreggelt!-mondtam nyugodtan és leültem.
-Megyünk!-nézett rám idegesen Rocky.
-De még reggelizni sem tudtam!-nyavajogtam.
-Nem kéne késő estig fent lenni!-nyomott anyám a kezembe egy almát, és kitessékelt az ajtón.
Elindultunk a kikötőbe.
-Úgy látom izgalmas egy nyaralás lesz!-nevetett Riker.
Mosolyogva bólintottam.
-tegnap-
-Hope-
Ma van az utolsó napja az értesítésnek és még mindig nem kaptam. Lehet, hogy nem engem választanak?
-Anya, nem jött levelem?-menetem be a konyhába.
-Még nem.
-Akkor már biztos nem engem választottak.-ültem le lehajtott fejjel.
-Nem tudja valaki mi van a kis Sissy szájában?-jött be apu.
-Nem.-meresztettem ugyanúgy a tekintetem.
A kiskutyám elém jött és ledobta azt az akármit ami a szájában volt. Jobban megnéztem és egy levél volt. Undorodva megfogtam, forgattam és megpillantottam rajta a nevem. Habozás nélkül kibontottam, és elővettem a csurom vizes gyűrött papírt, ami benne volt. Minnél jobban megnéztem annál jobban kitudtam olvasni a betűket.
-FELVETTEK!-örvendeztem.
-Gratulálok kicsim!-ölelt meg anya.
Felrohantam a szobámba, és eszeveszettül kezdtem elpakolni, a rózsaszìn bőröndömbe. Mikor már a 3. pár cipőt pakoltam, benyitott apa.
-Te mégis hova készülsz?-nevetett.
-Hát a hajóra!
-Dolgozni mész kislányom!-vette ki a cipőket
-De az kell!-nyúltam utána.
-A porszívózáshoz? Kislányom nem azért mész, hogy megmutasd, hogy tudsz dolgozni?-kérdezte.
-De.-engedtem el a cipőt.
-Helyes! Akkor jóéjszakát!-adott a fejemre egy puszit.
-Jóéjt apa!
Miután kiment visszaraktam a cipőket a bőröndömbe. Még beleraktam a kedvenc ruháim, majd elmentem tusolni, és lefeküdni.
-reggel-
-Jóreggelt!-rohantam le az emeleten a bőröndjeimmel és az azok közé szorított gitárommal.
-Gitárt minek viszed?-kérdezte anyu.
-Tudom, tudom dolgozni megyek nem zenézni, vagy akármizni amire gondolsz. Csak elakarom vinni.
-Hát jó.Jason, gyere már még a végén elkésik!-kiáltott fel anya.
-Jövök már!
-Szia!-adott egy puszit anya.
-Szia!-léptem ki apuval.
Prológus
Hope Lyon 21 éves Amerikában, Washingtonban él családjával. A szülei azt állítják, sosem lesz képes munkát vállalni és megtartani azt. Az iskolában is mindig őt állították be a suli dívájának. Hope szerint ez nem igaz. Lehet, hogy szereti a divatot, de attól függetlenül teljesen más személyiség mint akinek beállítják.
Hogy bebizonyítsa, hogy megtud állni a saját lábán jelentkezik egy hajóra szobalánynak. Innentől kezdve az élete megváltozik és lehet, hogy becsöppen egy teljesen váratlan nem normális szerelem is.
Tartsatok Hope-al, hogy részt vegyetek egy mindent a feje tetejére állító utazáson!
Hogy bebizonyítsa, hogy megtud állni a saját lábán jelentkezik egy hajóra szobalánynak. Innentől kezdve az élete megváltozik és lehet, hogy becsöppen egy teljesen váratlan nem normális szerelem is.
Tartsatok Hope-al, hogy részt vegyetek egy mindent a feje tetejére állító utazáson!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)