-6.rész Holdfénytánc-

-Hope-

A magam mögött hagyott hetem elég eseménydús volt. Végre nem csak abból állt egy, hogy takarítok, alszok és takarítok és alszok. Ami azt illeti minden szabadidőmet Rossal töltöttem. Néha elhívott vacsorázni, vagy csak a fedélzeten lógtunk együtt. Sokat mesélt magáról, és a családjáról. Viszont én nem nagyon mondtam semmit. Nem kérdezte, én pedig nem akartam gáznak látszani, hogy csak úgy belekezdek. Szóval lényegében jó hét volt, kivéve a sok munkát. Mai nap van az a bizonyos holdfénytánc. Mint kiderült a hajó elődjének szervezik, mivel egy teliholdos éjszakán süllyedt el vagy mi... Na mindegy a lényeg az, hogy ma telihold lesz, tehát ennek a tiszteletére született ez a rendezvény. Ennek az egésznek tulajdonképpen annyi az értelme, mint az egyszarvúnak. Ugyanis a bál nem szól másról csak arról, hogy a párok táncára lehet szavazni, ezzel adományoznak a múzeumnak ahol annak a hajónak a roncsai vannak kiállítva. Magyarul lehúzzák az embereket a semmiért. De ebben nem muszáj részt venni, ha nem akarsz. Általában vasárnap szokott lenni a szabadnapom, de mivel még mindig nem vettek fel elég konyhai kisegítőt és pincért, ma is dolgozhatok. Megkértem, hogy a rendezvényre hagy menjek el, és azt - ha nehézkesen is - megengedte. De még így is dupla műszakot nyomok. Mármint nem időben, hanem munkában. Ugyanis ma még szobákat is takaríthatok. Vagyis egy szobát, mivel Ross makulátlanra csinálja az övéjüket, azzal az okkal, hogy így is dolgozom eleget. Jó mondjuk nem mindennap csinálja ezt. Mikor teljesen nincs időnk együtt lógni, együtt csináljuk meg. Ez még csak kétszer fordult elő, mivel mindig tud találni valami kiutat.
Miután végeztem Rydel és Ellington szobájába elhatároztam, hogy bekukkantok a fiúkhoz. Talán ma fordul elő harmadjára. Legalább is remélem, hogy itt van és lehetünk együtt egy kis ideig. Mármint nem remélem...Miért lenne nekem fontos, hogy találkozzak vele? Csak egy haver, akivel mindennap elvagyok. Igen, biztosan ez az oka, hogy hiányzik. Hisz mással szinte egy szót sem váltok. Mondhatnánk úgy is, hogy ő az egyetlen fontos nekem itt. Mármint nem fontos...csak ahjj...Mindegy!  Lenyomtam a kilincset, hogy megnézzem nyitva van-e. Szerencsével jártam és nyitva is volt. Bekukkantottam, és megláttam Rosst az ágyán ülve. Amikor meglátott széles mosoly hagyta el ajkát. Oké, akkor gondolom ez a kivételes napok egyike. Egy pillanatra hátráltam, majd betoltam a kis kocsit amin a tisztító szerek vannak.
-Remélem a wc-t megcsináltad.-húztam el a szám, mire felnevetett és felállt.
-Szia Hope. Igen megcsináltam.-vigyorgott még mindig és a kocsihoz ment.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem miközben elkezdtem Rocky ágyát.
-Semmi. Csak örülök, hogy itt vagy.
-Én annak örülök, hogy látlak, viszont ennek nem.-emeltem fel egy remélem nem piszkos zoknit. Ez tiszta?-kérdeztem.
-Állapítsd meg.-rázta meg a vállát.
-Persze, hogyne.-forgattam a szemem, majd hirtelen elmosolyodtam. Állapítsd meg te.-mondtam és odadobtam neki a zoknit, ami a fejére esett.
Durci fejet vágott, majd kezébe vette.
-Nem. Nem tiszta.-fintorgott, mire nevetnem kellett.
-Kihoznád a szennyes tartót?-kértem. Lehúzom az ágyakat.
Bement a mosdóba, majd pár pillanat múlva letette mellém a nagy kosarat. Ő elkezdte a saját ágyát én pedig folytattam Rikerével. Egyszerre dobtuk bele a huzatokat mikor végeztünk. Kicsit kellemetlen, volt a helyzet mivel nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Pedig mindjárt mennem kell...
-Képzeld.-kezdtem bele, mire felém fordult. Kaptam még két szobát.-húztam el a szám.
-Hát az nem jó.-utánzott, majd habozott. Tehát lőttek az együtt ebédelésnek?-kérdezte.
Basszus ez ki is ment a fejemből! De ahj Ross, ha tudnád mennyi dolgom van még!
-Sajnos.-sóhajtottam.
-Kár.-ült vissza az ágyára.
-Tényleg sajnálom.-babráltam ujjaimmal.
-Semmi gond.-vitt fel egy halvány mosolyt és mutatta, hogy üljek le mellé. De azért remélem a bálra eltudsz jönni.-fordult felém.
-Semmiért nem hagynám ki.-mosolyodtam el én is.
-Milyen színű ruhába leszel? Csak, hogy tudjam milyen nyakkendőt vegyek fel.-vigyorodott el, én pedig a plafonra szegeztem a tekintetem.
-Tudod...Ezt én akartam megkérdezni.-néztem rá, mire felnevetett.
-Tudom. Épp azért kérdeztem meg.
-Humoros.-dünnyögtem. Egyébként semmi extra. Fekete lesz.
-Oké, mert itt amúgy is csak fekete nyakkendőm van.-mondta, mire felhorkantam.
-Szóval tökmindegy mit mondok.
-Igen.-helyeselte, mikor megrezzent a mobilja.
Egy sms-t kapott. Nem figyeltem kitől, csak az időre néztem. Mennem kell...Ross is csak rákukkantott a mobiljára, majd ismét engem figyelt.
-Mennem kell.-mondtam.
-Nekem is.-fújtatott.
-Figyelj, - álltam fel - este lehet, hogy nem pont nyolcra érek oda, de ígérem sietek.
-Rendben.-követett. Nem baj.-mondta és odanyúlt, hogy hajam fülem mögé tűrje.
Közelebb hajolt de kezét még mindig nem vette el, és én szinte teljesen leblokkoltam közelségétől. A szemem lehunytam és éreztem, hogy elpirulok.
-Megvárlak.-szinte már suttogta, majd megpuszilta arcom, és végigsimította hüvelykujjával.
Ohh, hogy milyen mennyei érzés az ajkát a bőrömön érezni! Azt akarom, hogy csinálja még egyszer! Kérlek! Szinte már sikítoztam a fejemben, de nem történt meg újra. Hirtelen kinyitottam a szemem, és kifújtam a levegőt. Térj észhez! Rámosolyogtam, mintha nem történt volna semmi, majd kimentem. De, ahogy ezt megtettem vissza is mentem.
-Ömm...a kocsit itt hagytam.-mormogtam, majd húztam magam után és kimentem.
Ez meg mi a franc volt? Ezt többet ne csináld, megértetted! Nem te esel térdre a fiúktól, hanem a fiúk tőled! Ez aranyszabály! Pedig olyan jó lenne ezeket az ajkakat a számon érezni! Sőt mindenhol! A gondolatra is elolvadok. Mi?! Állj! Nem! Egyáltalán, hogy juthat ilyen az eszedbe? Dolgozni jöttél ide és ehhez is tartsd magad!


-Ross-

A hajón végre kinyitott a bowling pálya, ezért azt beszéltük a srácokkal, hogy ma már megyünk is.   Vagyis igazából még nem nyitott ki teljesen, csak mi bemehetünk nyitás előtt. Oké. Bonyolult. Tehát most itt vagyunk és bowlingozunk. Vagyis csak bowlingoznánk  Két csapatra váltunk szét, ugyanis 6-an vagyunk. Én Rocky és Ryland, a másikban pedig Riker, Rydel és Ellington.
-10 dolcsi, hogy mi nyerünk!-csapta fel a kezét Ryland.
-Álljuk.-dünnyögte Ell.
-Nem. Te állod. Én ugyan nem mondtam semmit.-mondta Riker.
-Ne legyél már mindig ilyen bunkó Ratliffal.-húzta el a száját Rydel.
-Nem vagyok bunkó. Ő az!-duzzogott Rik. Most komolyan vele kell egy csapatba lenne?
-Igen. Mivel direkt úgy osztottuk be a csapatokat, hogy mi nyerjünk.-mutatott magára büszkén Rocky.
-Persze, persze. Úgy is mi nyerünk.-forgatta a szemét Ellington.
-Nem, nem igaz!-bizonygatta Ryland.
-Oké, most komolyan.-szóltam közbe. Nem mindegy, hogy ki a franc nyer?!-tártam szét a karom.
-Igaza van Rossnak. Mint az öt évesek.-helyeselte Delly. Tudjátok mit? Ti fiúk négyen, mi pedig Rossal.-állt mellém. Ha nyerünk egy hétig győzteseknek szólíthattok csak minket.-vigyorgott rám.
-Úgyse nyernek.-fogott vele kezet Rocky.
-Majd meglátjuk.-dörzsöltem össze a kezem, majd rákacsintottam nővéremre.
-Nos.-fogott meg Rydel egy rózsaszín tekegolyót. Lányoké az elsőbbség.-állt be a helyére.
Koncentrálva felmérte a terepet, majd eldobta. És persze, hogy tarolt. Háromszor egymás után. Én tudtam, hogy jó csapat társam lesz!
-Ez még semmi.-dünnyögte Ryland és ő is dobott.
És így ment ez egészen nyitásig, amíg ránk nem szóltak, hogy léphetünk. Esküszöm úgy éreztem magam, mint oviba. Miért van az, hogy majdnem én vagyok a legfiatalabb, mégis a legérettebb? Ez örök rejtély marad. Ja és igen, nyertünk.
Ebéd után mindenki felszívódott a fedélzetről, ugyanis elkezdődtek az előkészületek az estéhez. Sajnos Hope-al nem találkoztam. Biztos sok dolga van. Bevallom egyre jobban kezdek izgulni, mivel asszem a a ma lesz az első igazi randink. Bár lehet, hogy csak én tekintem annak...Mindegy remélem ő is. Ma szeretnék először rákérdezni, hogy miért is van itt valójában. Eddig nem mertem, mivel féltem, hogy rosszul jövök ki belőle. De ma már megteszem, nem érdekel. Hogy miért is pont ma? Én sem tudom. Talán mert megjött a bátorságom hozzá. Rydel már most elkezdett készülni, akkor vajon mennyi idő kelhet egy olyannak, mint Hope? Főleg, hogy még dolgozik...Azt mondta kicsit fog késni. Vajon nála mennyit jelent, hogy kicsi?
-Ross.-bökött oldalba Ratliff kizökkentve a gondolatmenetemből.
-Hm?-néztem rá.
-Szerinted a lányoknak tetszene az, hogyha valaki benevez vele egy táncra jótékonysági célból?-kérdezte.
-Hát Rydelnek biztosan. Az már más kérdés, hogy én, mit tegyek.
-Most komolyan elhívtad a dívát?-lepődött meg.
-Igen. És nem kell mindig rátenni ezt a jelzőt. Van neve. Méghozzá szép-mondtam mire felhorkant.
-Belezúgtál.-jelentette ki.
-Ahj már. Mégis, hogyan, ha még csak másfél hónapja ismerjük egymást. Plusz csak egy hete lógunk együtt utálat nélkül.
-Együtt lógtok?-húzta fel a szemöldökét.
-Néha...-mondtam, mire látszott a fején, hogy nem hisz nekem. Na jó. Mindennap...De nem úgy ahogy gondolod...Nem vagyunk együtt meg ilyesmi.
-Nem vagytok együtt, de együtt vagytok. Érdekes-simított végig állán.
-Ell, kérlek. Én sem tudom mi van. Nem tudok többet mondani. Igen, Rydelnek tetszeni fog ez a szar. Nevezz be nyugodtan.-mondtam és felálltam, majd kimentem a szobánkból.
De tulajdonképpen nem tudom miért, ugyanis most már nekem is el kéne kezdenem készülni.
-Ne kérdezd miért én mentem ki.-nyitottam be.
-Nem fogom.-nevetett fel.
-Rikerék?-kérdeztem, miközben kivettem az öltönyöm.
-Nekem azt mondták, te tudod hol vannak, és majd szólj nekem.-nézett értetlenül.
-Tényleg?
-Igen, tényleg Ross.-támaszkodott a szekrényemnek.
-Talán fel kéne hívni őket...Lehet, hogy azóta máshol vannak.-néztem rá összehúzott szemmel.
-Belezúgtál.-sóhajtott.
-Nem!-fújtattam.
-Akkor szedd össze magad és nyögd ki végre hol vannak!
-Nem tudom.-fordultam meg és ledobtam az ágyamra kezemben tartott ruhadarabokat.
-Jó. Tehát nem tetszik a csaj.
-Nem mondtam, hogy nem tetszik.
-Akkor?
-Miért kell neked mindent  túlbonyolítani?!-mordultam rá.
-Megkeresem őket.-tette fel a kezét védekezésképen.
-Tedd azt.-vettem le a pólóm.
Kiment, én pedig folytattam az öltözködést. Rockyék közben megjöttek, én pedig inkább hozzájuk sem szóltam, mivel Ellington sikeresen felidegesített. Annyira, hogy vagy csak 20-adjára sikerült bekötnöm a nyakkendőmet, de végül sikerrel jártam. Legalábbis azt hittem. Ugyanis az ingemet mint kiderült fordítva vettem fel. Szóval próbálkoztam vagy 5 percig begombolni, amikor erre rájöttem. De csak kész lettem, és már várom, hogy Hope megérkezzen. A fedélzet borzalmas csicsásra sikeredett. Az egyetlen amit eltaláltak az a plafonról lelógó félholddá formázott diszkógömb, amiről visszaverődik a hold fénye. Az egész helyiség mondhatni végig egy nagy táncparkett. Kivéve a zsűriző és a nasis asztalt. Körbe mindenhol látni egy pincért, vagy pincérnőt akik italokat kínálgatnak. Milyen jó, hogy Hopeot elengedték...Bár attól félek ez is csak annak az oka, hogy sokat láthatják velem. Bevallom nagyon sajnálom őt. Miért kell neki itt lennie? Megfojt a kérdés. És egyébként is hol van már? Lassan már egy órája késik. Lehet, hogy mégsem engedték el? Vagy mi lenne az oka?

-Hope-

Teljes képtelenség, hogy már 9 óra legyen és én még mindig mosogatok. Hogy lehetnek ennyire szemetek a főnökök?! Ráadásul egyedül hagytak! Tényleg...Egyedül vagyok! Nem érdekel, elmegyek! Ledobtam a kötényem és már rohantam is le a kabinomba. A ruhát már kikészítettem, így amilyen gyorsan csak tudtam  átöltöztem. Belebújtam az egyik magassarkúmba, majd megigazítottam a sminkem el is indultam. Jobban mondva rohantam. Nehéz volt átvergődni a tömegen, ugyanis most még sokkal nagyobb a káosz mint múltkor. De végül megtaláltam Rosst. Rikerrel és Rockyval beszélgetett. Nem láthattak meg, ugyanis én is csak épphogy nem vesztettem őket szem elől. Mikor hallótávolságra kerültem megakartam szólítani, de úgy tűnik épp egy számomra egy eléggé érdekes beszélgetést hallhatok.
-Nem minden díva lehet szuper gyors.-mondta Ross.
-Talán nem is tudjuk milyen gyorsan lehet topogni azokban az égimeszelős cipőkben.-röhögött fel Rocky.
-Biztos, hogy ezt a csajt akarod felkaparni?-kérdezte Riker. Kitudja mi van a smink mögött.-fintorgott.
-Nem lehet annyira borzalmas.-nevetett fel ezúttal Ross.
Rólam beszélnek...Szóval csak egy hülye liba vagyok akit fel lehet kaparni. Köszönöm szépen. Mikor elakartam fordulni, hogy itt hagyjam őket, Ross meglátott. Ingattam a fejem, majd amilyen gyorsan csak tudtam otthagytam. Biztos, hogy jön utánam, ezért a lifthez mentem, hogy hamarabb felszívódjak. Mikor beálltam a liftbe folyamatosan nyomogattam a szintem gombját, de csak nem akart becsukódni. Mikor elkezdett becsukódni, akkor ért ide. Szinte már imádkoztam, hogy gyorsabban csukódjon be az ajtó, de még pont befért. Leghátra mentem és elfordultam.
-Nem érdekel. Nem kérek belőle, oké?-mondtam és éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel.
Most először sírok fiú miatt. Mit tettél velem? Feszengve próbáltam visszatartani a könnyeim, mikor megsimította a karom és kifolytak.
-Annyira sajnálom.-suttogta.
-Hagyj békén.-szipogtam.
-Kérlek engedd meg, hogy elmagyarázzam.-fordított maga felé
Lehajtottam a fejem és a földet kémleltem. Nem akarom hallani. Ki akarok innen jutni.
-Mégis mit?-horkantam fel. Hogy végig játszadozol velem, közbe pedig egy hülye kis dívának nézel?
-Ez nem így van. Csak a testvéreimmel beszélgettem. Amit ők mondtak annak teljesen ellene vagyok.
-És mi van azzal amit te mondtál?-néztem szemébe.
-Figyelj Hope...-kezdte. Amióta megismertelek kiszeretném deríteni, hogy miért vagy itt. Amikor te teljesen más vagy. Látszik rajtad, hogy bármit szeretnél, megkapod. Nem tudom felfogni miért kell itt dolgoznod. Kezdetektől fogva nem hagy békén a kérdés. Kiszeretném deríteni, hogy tudjak segíteni.
-Nem szorulok segítségre.-motyogtam, ő pedig két keze közé fogta arcomat.
Már megint ez a közelség...Ahj.
-Kérlek mondd el. Tényleg érdekel.
-Bizonyítani jöttem. A szüleimnek és barátaimnak egyaránt. Hogy megmutassam nem vagyok díva. Nem vagyok az, mint akit mindenki hisz. Igen, más vagyok. De nem vagyok rossz.-böktem ki.
-Nem kell ezt tenned mások érdekében.
-De. Nem fogom életem végéig azt hallgatni, hogy semmirekellő vagyok.
-Nem vagy az, Hope! Nem kellett volna ide eljönnöd, hogy ezt bizonyítsd. Elég lett volna ezt elmondani nekik, hogy tudják nem igaz a feltételezésük. Mert ez igenis érett, és felelősségteljes dolog tőled. A dívák nem ilyenek...
-Szóval nem nézel annak?-kérdeztem.
-Nem.-mosolyodott el és fejét ingatta.
-Miért vagy ilyen kedves velem?
-Mivel már tudom miért vagy itt, lehet, hogy ezt neked kéne kideríteni.-döntötte homlokát enyémnek.
Miért vagy ennyire közel? Ha egy picit is megmozdulnék szám övéhez érne. Talán ezt várja? Csókoljam meg? Miért nem ő teszi? Egy pillanatra hátrált és megynomott egy gombot a lift oldalán, mire megszólalt egy kis riasztóra hasonlító hang és felülről víz csöppent ránk. Ross öaszehúzott szemmel figyelt, és láthatólag ő se értette mitörténik. Pár másodperc után víz ömlött fentről.
-Öm...Szerintem rossz gombot nyomtam meg.-nevetett fel.
-Szerinted?
Újra hátrált, és ezáltal megállt a lift, majd a víz is elállt.
-Így jobb.-vigyorodott el. Hol is tartottunk?-támasztotta kezeit mellém.
-Ott, hogy egy idióta vagy. És csurom víz vagyok!-csattantam fel.
-Édes vagy ilyenkor.-hajolt újra közel.
-Vízesen?
-Inkább hisztisen.-mosolygott még mindig.
Szemem forgattam, mire ajkát enyémre tapasztotta. Basszus! Meglepődésemben halhan felnyögtem, majd nyomban visszacsókoltam. Oh, tudtam én, hogy milyen finom! És csak tartott és tartott. Sehogy sem akartunk elválni. Az összes gondolatom szanaszét hevert és levegőért kapkodtam. Azt hiszem, most vallottam be magamnak, hogy erre vágyom már amióta csak megláttam. Tehát ez az ő magyarázata lenne? Mindketten ugyanígy voltunk és vagyunk vele? Lassan abbahagytuk, majd csak vigyorogtunk egymásra.
-Azt hiszem most már igazán megérdemlek egy táncot.-mormogta.
-Igen.-suttogtam.
Több nem tellett. Elindította a liftet, majd az kinyílt a fedélzeten. Akik arra jártak értetlenül néztek ránk. Mondjuk nem csoda. Hiszen csurom vizesek voltunk és elég sok ideig is voltunk bent... Na mindegy. Most valahogy úgy nem izgat.
-Gyere. Mutatok valamit.-fogta meg a kezem és maga után húzott. Kimentünk a hajó elejébe, ahol már nem volt fedett rész.
-Titanicosat játszunk?-nevettem fel.
-Nem.-követett a nevetésben. Csak kettesben akarok veled lenni.-mosolygott.
Bentről kihallatszott a zene, és szerencsémre lassú zene ment. Megint érezthetem a közelségét!
-Fázol?-simított végig karomon, mire bólintottam
Levette zakóját és rám terítette, majd mellkasához húzott. Muszáj voltam mosolyogni annyira jól esett. Lassan elkezdtünk mozogni. Letelepedett a csend, de most nem zavart mint pár órával ezelőtt.
-Mire gondolsz?-kérdezte.
-Hogy elfolyt a sminkem, mindenhonnan vizet tudnék csavarni és tiszta kóc a hajam. Te pedig még mindig nem hagytál itt.
-Miért hagynálak itt, butus?-kérdezte. Azt hiszed csak kiöltözve és sminkkel vagy szép?-emelte fel a fejem.
-Talán.-mondtam.
-Ez nem igaz. Így ahogy vagy - pörgetett meg - tökéletes vagy.
-Te meg egy idióta.
-Ezt aláírom.-vigyorgott rám, majd újra megcsókolt.

-5.rész A koncert-

-Ross-

Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ekkora egy barom?! Vissza kell mennem! Dehogy! Nem tehetem ezt a többiekkel. Ahj! Összezavarodtam.
-Ross, nem kérsze egy üccsit?-kérdezte Rydel, amikor elmentem mellette.
Amikor már beálltam a liftbe esett le, hogy hozzám beszéltek. Szükségem van egy kis magányra, hogy felfogjam mi történik velem. Miért esik annyira rosszul ez az egész? Szeretem? Áh, dehogy. Ez hülyesség. Hisz nem is ismerem. Nekidőltem az egyik gombnak, majd megàllt a lift. Megfordultam és láttam, hogy ott volt a nagy 'STOP'. Oké így nagyszerű! Leültem a sarokba, és a térdeimet felhúztam. Nem, nem szeretem! Ebben biztos vagyok. Megakarom ismerni. Ebben is biztos vagyok! Csak azt nem értem miért fáj, hogy otthagytam. Mivel ez alapból bunkóság. Mivel minden ember bűntudatot érezne ilyenkor! Ahj Ross. Látom szeretsz magadba beszélni. És most magamnak beszélek? Jah valami olyasmi. Hogy csináljam, hogy megismerjem, és mégis kedvezzek a családomnak. Hm, sehogy. Lehet, hogy hagynom kéne ezt az egészet. Nem is értem minek kellett erre a hajóra jönnünk. Ha egyszer még anyuék itt is figyelnek? Most komolyan Riker is 23 éves! Tud magára vigyázni! Mindegyikünk tud magára vigyázni. Ezt miért nem lehet belátni?Ezt sem értem. Ha ennyire nem érdekelnek, miért hagytom ott Hopet? Mikor ő nagyon is érdekelne! Miért van itt? Egyszerűen nem tudom felfogni. Hope Lyon a díva hercegnő, egy hajón takarítja egy banda szobáját, és a konyhán mosogat, miközben a legalsó szinten nyomoroghat egy kis semmilyen kabinban. Én csak segíteni szeretnék neki...Mivel tudom, hogy ez egyedül nagyon nehéz neki. Nincs senkije, ráadásul egész nap dolgozik. És még 2 hónapig. Kizárt, hogy kibírja.
Feltápászkodtam a lábamra, és elindítottam a liftet. Mikor kinyílt a szobáinkra vezető folyosón Ell és Rocky állt előttem, a liftet várva, mivel csak ez az egy van. Nem, dehogy ők nem fognak elindulni a lépcsőn.
-Gond volt a lifttel.-ecseteltem, mire Rocky felhúzott szemöldökkel meredt rám.
-Hol tetted ki a csajt?-kérdezte.
-Nagyon vicces vagy.-forgattam a szemem. Egyedül voltam, és mondom, hogy szar a lift.-keltem ki magamból, ès köztük utat törve ballagtam be a szobánkba.
Magam mögött becsaptam az ajtót, majd levetettem magam az ágyamra. Itt feküdtem talán egy óráig, vagy csak pár percig ugyanúgy. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, mire meghallottam, hogy valaki egy kulcsot akart a zárba tuszkolni, majd mikor rájött, hogy nem tudja, benyitott. Hope az...Hát ki más? A szemén látszott, hogy sírt, de az arca teljesen közömbös volt. Majd mikor megpillantott megszeppenve hátrált.
-Elnézést Mr. Lynch nem tudtam, hogy bent van. Majd később vissza jövök.-mondta és már ott sem volt.
Egy pár perc után esett csak le mitörtént. Mr. Lynch? És sírt...Mert otthagytam a legnagyobb pácban. Én vagyok a hibás azért, hogy valószínűleg elég szépen leordították a fejét, és majdnem kirugták. Felpattantam az ágyamról és kirohantam a folyosóra, de már sehol sem volt.
Lementem, a fedélzetre, de ott sem volt. Valószínűleg Rydelék szobáját takarírja. Hát persze. Mondjuk nem hinném, hogy szóba állna velem. Én is nagy ívben elkerülném magam ebben az esetben. Keringek a hajón mint egy őrült. Talán Hopet keresem? Vagy csak levezetem a feszültséget? Szüksègem van valakire...Aki tud segíteni. Aztán hirtelen beugrott ki tudja mi kell egy lánynak. Rydel! Visszamentem a fedélzetre, és leültem mellé a bárpulthoz.
-Mióta vagy itt?-kérdezem.
-Fél órája. Miért?
-Teljesen összezavarodtam.-hajoltam előre a bárlapra hajtva a fejem.
-A szobalány?-vigyorgott. És miért vagy ilyen vizes?-bökött a pólómra.
Erről meg is feledkeztem.
-Öltözz át. Megfázol.-mondta.
-Rydel, 35 fok van. Nem hinném, hogy megfázok egy kis víztől.
-De akkor is...
-Kérlek, hagyd már ezt a madármama szerepedet. És akkor mi van ha megfázok? 19 éves vagyok, csak kibírom valahogy! Nem elég, hogy nekem csak most kell megtudnom, hogy anyuék szerint ez egy "próba nyaralás".-mutattam az idéző jelet. De még te is.-álltam fel.
-Na jó. Igazad van. Ez már röhejes.-nevetett fel. Na mesélj, mi nyomja szívedet.-mosolygott rám.
Én is elmosolyodtam, majd leültem mellé. Ez az én nővérem!


-Hope-

Miután végeztem Ellingtonék szobájában, átmentem a szőkéjékbe. Igazából szinte semmit nem kellett csinálnom. Úgytűnik valaki a kedvemben akar járni. Vajon kicsoda? Hm nem is tudom. Egyáltalán mi a fenét  akar tőlem? Egyszer odavan értem, megjátsza a jó fiút. Most meg itthagy. Fiúk...Forgatnom kell a szemem. Megigazítottam a szobát, majd lementem a kabinomba. Nagy meglepetésemre egy csomag csoki, és egy boríték volt az ajtóm előtt. Nem. Nem érdekel! Kinyitottam az ajtót és bedobtam a kukába, majd leültem az ágyamra. Kezembe vettem a laptomom, de szokás szerint nem volt térerő ezért nem mentem vele sokra. Ez az ebédszünetem, viszont most valahogy nincs kedvem egyedül ücsörögni valahol, ahol mindenki mindenkivel van, én meg senkivel. A lányokkal nem jövök ki a konyhán...A szobalányok meg...meg olyan szobalányosak. Én nem vagyok olyan. A gyomrom viszont korog. De nincs semmim a kukában lévő csokin kívűl. És hát...ha nem is érdekel mi szándéka volt vele, a csoki, az csoki. Kivettem a kulából - ugyanis üres volt, másképp úgysem nyúltam volna hozzá - kibontottam és jóízűen el majszolgattam. Meg kell jegyezni tudja mi kell a lányoknak, de akkor sem izgat a dolog továbbá. Viszont addig fészkelődtem az ágyamban, amíg felpattantam és kivettem a kis levelet, majd szó szerint feltéptem.

Hope!

Mivel tudom úgysem hallgatnál meg, remélem legalább ezt elolvasod!
Annyira sajnálom ami történt! Nem értheted miért tettem...Anyuék szerint ez a próba nyaralásunk. Ha valami baj történik velünk többet nem mehetünk el együtt ilyen messzire. Nem magam miatt, hanem a testvéreim miatt aggódok. Fontos lenne nekem, ha sikerülne. De tényleg nagyon szeretnélek megismerni. 
Kérlek, annyira jó lenne, ha megtudnánk beszélni.
Ha úgy gondolod ezt megtehetnénk, ma este a koncert után várlak. És remélem megnézed az előadásunk.

Ross

Hát...Nem tudom, higgyek-e neki. Mondjuk eléggé hihetően adja be. Még ha nincs is itt. Kérlek...színész. Talán mennem kéne. De most egyelőre dolgoznom kell. Aztán majd eldöntöm mit tehetek.

Már rég végeznem kellett volna, de még mindig itt állok és mosogatok. Vagyis turkálok egy undorító lébe, miközben mindjárt kihányom azt a kis csokit is ami a gyomromba volt. Mikor kivettem, hogy leöblìtsem az egyik tányért észrevettem, a körmömet amint lekopott az összes körömlakk. Plusz le is tört. De valahogy most nincs ehhez elég erőm, hogy frászt kapjak.
-Mehetsz.-jött be Mr Chaplin.
Oh kösz a megtiszteltetést.
-Rendben.-mondtam, és megmostam a kezem, majd elmentem.
Lementem a kabinomba, és lezuhanyoztam, majd pizsamára öltöztem. Éhes vagyok, de nem bírnék egy falatot sem lenyomni a torkomon. Aludni akarok, mást nem. Mikor már lekapcsoltam a villanyokat, és bebugyoláztam magam a takarómba kopogást hallok.
-Ki az?-kérdeztem, mivel nem akartam kikelni.
-Ryland Lynch.-mondta mintha valami hivatalos helyen lenne.
Felkapcsoltam a villanyt és kinyitottam az ajtót.
-Hát te? Pizsiben?-kérdezte.
-Igen...-motyogtam mivel teljesen kiment a koncert a fejemből.
-Akkor ezek szerint ejted?-kérdezte az ajtónak támasztva kezét.
-Mi? Nem is vagyunk együtt.-csattanok fel.
-Jó, mindegy. Akkor fogalmam sincs mi a célod azzal, hogy nem jössz.
-Hát igazából megyek.-mondtam, mire meglepetten nézett.
-Ebben?
-Persze, hogy nem.-engedtem beljebb, és becsuktam mögötte az ajtót. Csak teljesen kiment a fejemből, mivel nagyon álmos vagyok. Mikor is kezdődik?-néztem rá.
-5 perc.-mondta.
-Ömm oké. Figyelj gyorsan elkészülök és ittvagyok!-rontottam be a fürdőbe kezemben egy pár cuccal.
Levettem a pólóm és a nadrágom, majd felvettem egy egyszerű fehér ruhát. Kifésültem a hajam, és belebújtam az egyik magassarkúmba. Nem tudom melyik lehet, nem annyira figyeltem. Miközben feltettem egy kis sminket azon gondolkoztam melyik lehet rajtam. Végül arra jutottam, hogy a fekete, de nem biztos.
-Ryland melyik magassarkú van rajtam?-mentem ki.
-Ö...Mondjuk nézd meg?-kérdezte unottan.
Ja mondjuk ezt előbb is megtehettem volna. Na mindegy.
-Oké mehetünk.-dobtam bele a telefonom a táskámba.
Bezártam és elindultunk.
-Szóval tudsz gitározni?-nézett rám.
-Honnan tudod?-lepődtem meg.
-Láttam a gitárod.-mondta ismét unott hanggal.
-Á. Nos igen.-mosolyogtam.
-Mióta játszol?
-6 éves korom óta.-feleltem.
-Hm. Akkor gondolom jó vagy benne.
Mosolyogtam, de válaszolni már nem volt időm, ugyanis megérkeztünk. Jó sokan vannak. Az orrom hegyéig sem látok el. A lehető összes ember a színpaddá átalakított nagy medencéhez. Ryland megragadta a karom, és húzott maga után. Azt hiszem akárhová is megyünk lassúak vagyunk.
-Miért megyünk ilyen lassan?-kérdeztem a füléhez hajolva, ugyanis a nyüzsgő tömegtől, nem hallani semmit.
-Mivel vagy fél méteres magassarkú van rajtad.
-Csak 7 cm. És mehetünk gyorsabban. Egyszer lefutottam benne másfél kilométert!
Miközben verekedtük át magunkat a színpadhoz tartva megállt egy pillanatra és kérdőn nézett.
-Miért?-formálta szájával a szót.
-Későn értünk haza Olaszországból egy nap, amikor új cuccokat hoztak a kedvenc boltomba.-ecseteltem. Tudod milyen hamar elkapkodják?-kérdeztem, és olyan arccal bámult, mint akinek fájdalmai vannak.
-Aha.-fújta ki a levegőt, aztán végre megérkeztünk.
A szememet mindenhova kapkodtam, mikor rájöttem kit keresek. És már csak egy helyre néztem. A színpadra. Felment az R5, de én csak Rosst néztem. Majd mikor belekezdtek, kezdtem teljesen ellazulni, és átadtam magam a zenének. Nagyon jók! Csak ennyi jut eszembe. Azt már tudtam, hogy Ross jól énekel és gitározik, de a többieken teljesen meglepődtem. Úgy játszik a zongorán, akár egy vérbeli profi. Mondjuk lehet, hogy az "akár"nem is kéne. És a barna hajú gitáros - azt hiszem Rocky - ő aztán tudja mit hogyan kell csinálni. Írtó ügyes. Na és ahogy egyben szól. Leesett az állam és azt kérdeztgettem magamtól, hogy vajon eddig miért nem figyeltem fel rájuk. Koncert alatt még sokat beszélgettem Rylandel. Leginkább a családjukról, és a bandáról. Persze nem volt könnyű az első sorban mondania, de úgy látszik tomboló zenénél is szívesen beszélt nekem erről. Néha elkaptam Ross egy-egy pillantását, és ha jól látom örül, hogy lát.
Mikor vége lett a koncertnek a banda hátra ment a bár mögé. Mi is követtük őket Rylanddel. Ross füléből kilógott a headset, úgy beszélgetett Rikerrel. Meglátott és mosolyogva odajött.
-Szia.-viszonoztam mosolyát.
-Akkor ezt vehetem bocsánatkérésnek?-vigyorgott tovább.
-Hát mindenesetre a csoki finom volt.-ráztam meg a vállam.
-Rydel választotta.
-Akkor is finom volt.
-Örülök, hogy látlak.-nézett szemembe.
-Én is.-én inkább tekintetemet a földre szegeztem, mivel a szemétől nem tudok gondolkozni.
-Nos, Hope ez azt jelenti, hogy szombaton kapható vagy egy Holdfénytáncra?-fogta meg a kezem.
-Talán.-mondtam.
-Tudom, hogy ott leszel. És velem.
-Netán látsz a jövőbe?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mikor megkordult a gyomrom.
Oh, ne már!
-Éhes vagy?-kérdezte.
-Kicsit.-mondtam, de újra a gyomrom válaszolt helyettem. Na jó, nagyon.-nevettem.
-Egyél valamit.-mondta.
-Inkább megyek aludni.-mondtam.
-Leküldjem neked?-először azt hittem csak ugrat, de láttam, hogy komolyan gondolja.
-Tudod...Én vagyok a személyzet.-mondtam.
-És? Attól az nem azt jelenti, hogy téged nem lehet kiszolgálni.
-Hagyd csak.-legyintettem. Majd holnap találkozunk. Jóéjt. Ja és jó volt a koncert.
-Neked is, és köszi.-húzott magához, hogy megöleljen, de én eltoltam, és ő ezt nem értette.
-Izzadt vagy.
-Tudom.-nevetett és erőböl magához húzott. Talán finnyás Miss Lyon?-tuti ezzel azt üzeni ahogy ma délután szólítottam.
-Nem vagy vicces.-mondtam, számat elhúzva. Inkább menj fürdeni.-vigyorogtam rá, majd elköszöntem a többiektől, és lementem a kabinomba.

-4.rész Sajnálom...-

-Hope-

-Hello külvilág!-kapcsoltam be a videókamerám. Nos ma kezdem a második hetem ebben a lepukkant kabinban.-mutattam körbe. Hajnali fél hat és mehetek a konyhára. Ugye milyen csúcs szupi, hogy szobalánynak jelentkeztem?! Na jó a lényeg az lenne, hogy már csak 2 és fél hónap van hátra...Mindegy. Vannak fiúk is ami még fontosabb. Vagyis van egy fiú aki tetszik, és van egy amiről nem tudom megérteni mit akar. Ráadásul a második egy világsztár. De komolyan, döntse már el mit akar velem! Egyszer jópofi másszor meg úgy csinál mintha ott se lennék. Szerintem valami nincs rendbe vele...Mint már meséltem elkészült egy új dalom 'Be my baby' címmel. Mellesleg a szöszi segített benne. Na de most megyek tusolni és indulhatunk a munkába. Hurrá!-tettem le.
Mikor végeztem magam köré csavartam a törölközőm. Visszaséáltam a szobámba és a szekrényemben kutakodtam ruhákért. Majd megtaláltam mit veszek fel, és  ledobáltam az àgyamra. Amikor megfordtam a szívbaj jött rám.
-Baszki szöszi mitcsinálsz itt?!-emeltem meg a hangom Rossra.
-Csak benéztem.-játszott a polcomon lévő kis dísztárggyal.
-És nem szeretnél kinézni, mivel öltözönék!-mondtam dühösen.
-Jól van már szépségkirálynő!-gúnyolódott, majd kiment.
Már majdnem lefejtettem magamról a törölközőt, mikor résnyire benyitott.
-Siess.-kacsintott, és becsukta.
Szememet forgatva bezártam az ajtót, majd felöltöztem. Kinyitottam az ajtót, majd Ross lazán elsétáltam mellettem.
-Fáradj csak beljebb.-ráztam meg a vállam.
Leült és engem nézett.
-Mit szeretnél?-kérdeztem.
-Unatkoztam.
-Fél 6-kor?-húztam fel a szemöldököm.
-Mért ne?
-Na jó, figyelj. Nekem mennem kell dolgozni, szóval bökd ki, vagy megyek.
-Jól van. Csak azt akarom megkérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni velem a holdfény táncra...?-kérdezte, ujjaival babrálva.
-Az szombaton van. Ugye tudsz róla?
-Persze, persze, csak azt akarom, hogy ma is gyere el velem...meg holnap....Tudod a táncpartereknek meg kell ismerni egymást.
-Hogyne. Öm...Ross figyelj nem akarlak megbántani, se semmi, de én egésznap dolgozok, és este már hulla vagyok. Sőt arra meg egyelőre nem adtam választ, hogy mennék veled.-motyogtam.
-Miért kivel mennél?-nevetett fel.
-Azt hiszed, hogy rajtad kívül nincs pasi ezen a hajón?-fintorogtam.
-Dee...csak azt hittem tudod, te meg én...-szakítottam félbe.
-Persze.-nevettem. Te meg én. Soha.-mutogattam magunk közt.
-Mi olyan nevetséges ezen?-állt fel.
-Bocsi szöszi, de nem vagy az esetem.-húztam el a szám.
-Hm. Pedig amikor a közeledben vagyok, máshogy érzel.-lépkedett felém.
-Honnan veszed, hogy én mit érzek?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Látszik rajtad milyen érzéseket keltek benned.-jött még közelebb.
Szinte pár ujjnyira volt az arcunk egymástól, és a tekintetemet figyelte.
-Látom, hogy zavarba hozlak.-suttogta, úgy, hogy forró lehelletét arcomon éreztem.
-Figyelj...-tettem kezem mellkasára, hogy eltaszítsam.
-Miért akarsz magadnak hazudni?
-Mennem kell.-mondtam szótlanul, mivel nem tudtam hangosabb szavakat kinyöszörögni elszorult torokkal.
Talán mégis kelt bennem érzéseket, amit még nem ismerek...
-Mondd ki amit érzel.
-Tutira nem fogok beérni ha most nem engedsz el, és ha kirúgnak, tutira haragudni fogok rád!
-Ohh ne már, most komolyan!-fordította el a fejét.
-Légyszi menj ki, mert beszeretnék zárni.-intettem az ajtó felé.
-Hope.-mondta egy fokkal hangosabban, és nyugodtabban.
-Légyszíves.-nyafogtam, mire szó nélkül kiment.
Felkaptam a táskám, kimentem és bezártam. Nem értem miért feltételezi azt rólam, hogy akármit is érzek iránta. Teljesen közömbös, és mint már említettem nem az esetem. Nekem a barna hajú, és kék szeműek tetszeni. Ennek ellenében Ross szőke, és a szem szín sem stimmel. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jön be a gyönyörűen csillogó szeme, és a mindig töketesen belőtt haja...Mi?! Nem, nem jön be rajta semmi!
Megérkeztem a konyhára, majd beköszöntem, és leültem reggelizni. A szakács még meg sem jött, nem tudom minek kell ilyen korán jönnöm akkor...
Még fél óráig elrágcsáltam a reggelim - ugyanis senkivel sem tudok egy szót váltani - amikor megérkezett a szakács és a többi konyhai kisegítő. Megkértek engem és a többi szobalányt, hogy az általunk takarított szobában vegyük fel a rendelést, csak úgy mint minden reggel. Felvettem a hülyén kinéző köntösöm, a hülyén kinéző egyenruhámra.
Beálltam a liftbe és felmentem a 2.-ra. Először Rydelhez és Ellingtonhoz mentem be a 120-asba. Rendeltek, majd bekopogtattam Rossékhoz. Vagyis kopogtattam volna, de elég volt egy ujjal hozzányúlnom az ajtóhoz, a szöszi szinte kitépte, sarkig tárta nekem, és bepózolt. Csak úgy mint minden reggel.
-Ez nem uncsi már?-kérdeztem rámutatva.
-Csak egy hete csinálom.-engedett testtartásán.
-És még mindig nem fogtál meg vele. Azt gondolod, ha még 2 hónapig ezt csinàlod akkor beléd szeretek és el lovagolunk a naplementébe?-gúnyolódtam, mire váltott arckifejezésén.
Sóhajtott egyet, majd rendesen megállt előttem.
-2 mini croassaint kérek, meg tejeskávét. Ti?-nézett hátra testvéreire.
Felírtam amit kértek, majd lementem leadni.

-Ross-

-Úgy tűnik nem jön be neked ez a nyári szerelem.-dünnyögte Riker.
-Nem vagyok szerelmes.-fordultam felé fintorogva.
-Akkor meg mit nyúzod szegény lányt?-kérdezte Rocky.
-Nem làtod, hogy 100%-osan plázacica?
-Ez most, hogy jön ide?-nevetett fel Ryland.
-Akkor miért dolgozik itt? Meg van mindene amit akar..Nincs szüksége pénzre. Pedig az emberek általában a pénz miatt dolgoznak.-magyaráztam. Kiakarom deríteni mi ezzel a szándéka.
-Egyáltalán honnan veszed, hogy plázacica a csaj?-húzta fel szemöldökét Rocky.
-Kérlek. Mégis ki jár 7 centis magassarkúba porszívózni?-folytottam el egy mosolyt.
-Lehet, hogy csak szereti a divatot.-nevetett Ry.
-Na, de mégis miért érdekel ez téged?-fonta karba a kezét Riker mellkasán.
Megráztam a vállam, majd kimentem volna, de Rik megfogta a karom.
-Amit beszéltünk.-mondta és elengedett.
Igen, igen ez amint kiderült a mi próba nyaralásunk. Vagyis, ha akármit teszünk - mint például amire most Riker célzott - nem mehetünk többet egyedül. Nem hiszem el, hogy anyuék ennyire nem bíznak bennünk!
Lementem a fedélzetre a délelőtti programomat intézve. Azaz Hope után leskelődtem. Ma koncertezünk este, majd meghívom. Na és ki az aki ne mondana igent Ross Lynchnek? Hope...Ő
mindenre nemet mondd. Na mindegy. Leültem az egyik asztalhoz és elkezdtem nyomkodni a telefonom. Általában ilyenkor szokott érkezni. Mikor majdnem rekordot döntöttem az egyik játékomban, meghallottam a hangját. Rögtön fölkaptam a fejem, és tekintetem találkozott az övével. Elmosolyodott, majd tovább ment. Épp a főnöke ecsetelte neki, hogy a virágokat kéne megöntözni. Kezébe nyomott két kannát és otthagyta. Gondoltam segítek neki, ezért utána mentem.
-Bejöhetek?-kopogtattam a nyitott ajtón.
-A női mosdóba?-mosolygott.
-Régen sokat jártam oda.-mondtam mire úgy nézett rám...hogy...nem arra nincs szó!
Felnevettem, majd érthetőbben kezdtem el.
-Anyu nem mehetett be a férfi mosdóba 4 fiú gyerekkel.-nevettem arckifejezését figyelve.
-Igaz.-nevetett ő is.
-Hagy segítsek.-vettem ki kezéből az egyik kannát.
Mosolyogva nézte mitcsinálok, majd mikor ránéztem lesütötte pilláit, és félre nézett. Most én figyeltem őt, és nem vettem észre, hogy kissé túlengettem.
-Jobb lenne elzárni a csapot.-mondtam kicsit besülve.
Véletlenül a másik irányba tekertem és mégjobban jött a víz.
-Hagyd majd én.-tette kezét enyémre és visszatekerte.
Vagyis csak próbálta mivel nem akart elfordulni. Megpróbáltam én is mégegyszer, és...igen letörtem. A víz kispriccelt és mindent beterített ami az útjába került. Mint én és Hope.
-Basszus. Zárd el!-kiabált Hope, és próbálta védeni magát a víztől.
-Nem tudom! Letört ez a kis szar!-próbáltam visszatenni idegesen.
Ahogy próbálkoztam, szerintem csak egyre rosszabb lett. Ahogy Hope idegeskedése is. Kijött belőle a plázacica. Csodálom, hogy még nem kezdett el toporzékolni.
-Mi folyik itt?!-jött oda a főnöke.
-Nem tudom elzárni!-mondtam kapkodva, ezzel próbáltam védeni Hopeot.
A pasas odanyúlt, hogy rátegye a kis bisz-baszt a csapra, és ezzel megállt a kis Niagara.
-Ohh, hát igy kell...-mondtam.
-Maga mégis mit képzel magáról?!-szegezte Hopenak.
-Én nem csináltam semmit!
-Igaza van, én vagyok a hibás!-jelentettem ki.
-Maga pedig menjen készülni a koncerte, ebben egyeztünk meg, nem?-kérdezte. Miss Lyon a hétem harmadjára késik el! Nem egyszer hibázik! Most meg ez! Utolsó húzása van, vagy röpül a hajóról!
-De ezért mind én vagyok a hibás!-mondtam.
-Maguk is repülni akarnak?!
Hirtelen eszembe jutott mit mondott Riker, és, hogy milyem rossz lenne neki ha...
-Hope volt a hibás...Én már itt se vagyok!-mondtam.
Hope értetlenül, és kétségbeesetten nézett rám. Ott állt egyedül csurom vizesen a sok gonddal, és én otthagytam.
-Sajnálom...-suttogtam.

-3.rész be my baby-

"Megpillanottam egy gitártokot és akaratlanul is kivettem belőle a gitárt. Hirtelen hallottam, hogy közeledik valaki. Gyorsam visszatettem. És lám ki jött be az ajtón?!
-TE?!-kérdeztük szinkronba a szöszivel."

-Hope-

-Huhh, hát ez eléggè váratlanul jött.-mondtam kicsit megszeppenve.
-Csak nem alkalmazott vagy plázacica?-nevetett.
-Csak, hogy tudd okos vagyok ahhoz, hogy plázacicának hívj.-mosolyogtam és felálltam.
-Hm azt hiszed ezzel a kis "bájos" mosolyoddal meghatsz?-támaszkodott az ajtóban. Na és egyébként is ha olyan okos vagy, akkor válaszolj erre a kérdésemre!
-Hallgatlak.
-4×4?
-16.-néztem értetlenül.
-5×5?
-25, de kérlek ez mégis...-folytattam volna, de nem engedte.
-7×7?
-36.-néztem unottan.
-Ha, és ennyi kell ahhoz, hogy megtudjam milyen okos vagy!-nevetett.
-Miért?
-7×7 49, de te beugrottál drága!-mosolygott eröltetetten.
-Annyit mondtam!
-Nem, nem igaz szőke!
-Te vagy a szőke! Az én hajam kimondottan gesztenyebarna egy kis világosabb árnyalatban.-magyaráztam.
-Hát ez nagyon vicces volt!
-Viccesebb mint a te unalmas humorérzéked.-néztem a körmömre.
-Ne nézegesd annyira a körmödet, lekopik még ma az a körömlakk!-kacsintott.
Ránéztem értetlenül, mire ő elmosolyodott.
-Ugye arról te nem tudsz, hogy a szobalányokat üresedésnél behívják mosogatni? Ja és mellesleg az ebédre fél órát kellett várni! Szóval igyekezz!-ült le az ágyra.
-Á mostmár tudom melyik ágyat kell úgyhagynom! És engem tuti nem hívnak be mosogatni!-ahogy ezt kimondtam lenyomódott a kilincs.
-Miss Lyon, csakhogy itt találom. Ha végzett vacsora után várjuk a konyhán!-fordult oldalra. Mr. Lynch is bent van? Bocsásson meg zavarja Lyon kisasszony?
-Hm, nem elvagyunk.-vonta meg a vállát.
-Akkor rendben, de ha baj van szóljon csak!-mondta a térdzoknis és kiment.
-Lynch...-néztem elismerően, mégis gúnnyal az arcomon.
-Lyon. Mint az oroszlán.-nevetett.
-Tiedet meg már nem is tudom mihez hasonlítani. És egyébként is y-nal írom.
-Nekem olyan mindegy. Amúgy Ross.-nyújtotta a kezét.
-Hope.-fogtam meg felém vitt végtagját.
-Lassan tálalják a vacsorát!-nézett az órájára aztán rám.
-Erre vállalkoztam. Ezt is fogom csinálni.-ráztam meg a fejem, majd kimentem.



-Ross-

Olyan...olyan fura ez a lány...Egyik pillanatban még nyavajog a másikban meg felvállalja, hogy erre vállakozott...De mire? Hisz látszik rajta, hogy mindene megvan amit csak akar. Akkor minek neki itt dolgozni? Utána kell járnom! Mármint nem azért mert csini csaj, hanem azért mert érdekel. Vagyis az, hogy miért van itt! És most? Lenéztem a földre, majd vissza, de semmi ötletem sincs. Utána megyek! Felálltam, de meg is torpantam. Nem...Minek megyek utána? Hogy kiderítsem miért van itt. Nem, ennél konkrétabb is lehetnék. Dehát mi kell ennél több konkrétum? Nem mehetek oda hozzá csak úgy megkérdezni, hogy miért van itt. Nem,  ez bunkóság lenne. Akkor...? Utána megyek, de nem hozzá, csak utána. Igen...talán követem. Vagy csak arra járok amerre ő, egészen véletlenül. Igen ez lesz az! Kinyitottam az ajtót, erre ott termett Riker. Ó hurrá!
-Hova mész ilyen sietősen?-kérdezte.
-Lenézek a fedélzetre...-vakartam meg a tarkóm.
-Nem úgy volt, hogy a medencékhez megyünk?
-Ja...de. Menjünk.
-Jó, pakolj össze mindent ami kell, én addig szólok a többieknek.-mondta és kiment.
Oké...akkor...Melyik fürdőgatyám legyen az? Kék vagy sárga? Méregettem őket amikor megpillantottam mégegyet. Vagy rózsaszín? Neeem! Még abba is belekötne. Mi? Ki? Miről zagyválok itt? Komolyan most olyan vagyok mint egy lány. Tök ugyanolyan mind a három. Nem kell nekem senkinek tettszenem...Hát jó...nem! Ez hülyesség. Felkaptam a sárgát és a törölközőm, majd kimentem. Körbenéztem, hogy jön-e valamelyik testvérem. Nem láttam őket ezért visszamentem a fürdőbe. Megigazítottam a hajam(?) Mi? Úgy is vizes lesz, nem mindegy,hogy áll most? Oké, én komplett idióta vagyok!
-Kész vagy?-jött be Rocky.
-Ahha.
-Akkor mehetünk?-kérdezte.
-Igen.-indultam el. Vagy várj!-álltam meg.
-Ha?-nézett hátra.
-Jól áll ez a gatya?
-Ez egy elég buzis kérdés volt.-nézett értetlenül bátyjám.
-Igaz...Ő hagyjuk is! Menjünk!
Lementünk mindannyian a medencékhez és elkezdtünk fürödni. Na jó ezt megmondtam. Valószínű ha a medencékhez jöttünk, akkor fürdünk. Na mindegy. Egy idő után kimentem, hogy vegyek magamnak egy turmixot. Kikértem, fizettem, majd leültem a pulthoz. Háttal voltam így nem figyeltem semmit az italomon kívül. Odajött egy lány és kért egy epreset, majd leült mellém.
-Szia szöszi.-mondta egy ismerős hang, mire felkaptam a fejem. Azért ennyire nem vagyok
ijesztő!-mosolygott Hope.
-Szia. Hogy, hogy itt vagy?-mosolyogtam vissza.
-Van egy kis pihenőm, gondoltam lenézek a fedélzetre. És te?
-Jöttem a testvéreimmel medencézni.-mutattam rájuk.
-Ők mind?-nézett kerek szemekkel.
-Igen.-nevettem. 5-en vagyunk testvérek, ő pedig a nővérem pasija és egyben a dobosunk!-mutattam Rat-ra.
-Akkor gondolom ti vagytok az R5.
-Nehéz lehetett kitalálni.-kortyoltam a turmixomból.
-Haha!-ütött mellkasomba.
-Áu. Talán karatézol is?
-Csak karatéztam!-nevetett.
Egy kicsit csendben ültünk egymással, ami kezdett egy kicsit kínossá válni.
-Na és mikor lesz a következő szüneted?-kérdeztem.
-Este 9 után szabad vagyok, de most viszont megyek mert a főnök már pikkel rám. Szia.-beletúrt a hajamba, majd elment.
Igen...a hajam...Ez mindenkit elvarázsol. Én viszont a mosolyára bukok. Mármint...
-Ki ez a csaj?-ült le mellém mosolyogva Rydel.
-Hát..ő csak egy lány.
-Azt én is észrevettem.
-A szobalányunk, csak onnan ismerem.
-Nem szokásod pajtizni a szobalányokkal, ha csak nem...-folytatta volna, de odatoppanó pasija félbeszakította.
-Tetszik a szívtiprónak.-mosolygott.
-Igen valami olyasmi.-mondta Rydel.
-Nektek rossz a szemetek. Nekem egyáltalán nem tetszik! Csak beszélgettünk, ez teljesen más!
-Jól van, jól van nem kell ennyire védekezni.-nevetett Ratliff.
-Nem védekezem!
-Bocsi szöszi itthagytam a mobilom.-támaszkodott a vállamra, úgy vette el a telefonját Hope.
Én meg csak mosolyogtam mint valami bolond. Na jó..lehet, hogy egy kicsit bejön.
-Hm, nem tetszik mi?-nézett gyanakvón Ellington.
-Nem.-álltam fel és visszamentem a medencékhez.
Hope éppen a törölközőket hajtogatta, így pont szemügyre tudtam venni. Amikor rámnézett, valószínűleg rákvörös fejem lehetett. És így ment ez fél órán keresztül.

-Hope-

-Miss Lyon jöjjön a konyhára legyen szíves!-szólt egy alkalmazott.
-Úgy volt, hogy csak mosogatnom kell!-néztem kérdőn.
-Holnapra már felveszünk több pincérnőt, de ma segítenie kell!-nyomott a kezembe két tálcát.
-Ez mi?-néztem undorodva az ételre.
-A szakács szerint hal, de nem igazán hasonlít.-nézett összehúzott szemöldökkel a pasas.
-Fúj.
-Igen fúj. Na, de a 15-ös asztalhoz legyen kedves!
-Megyek.-mentem ki a konyháról.
15...Á meg is van! Ezt nem hiszem el, már megint ez a Ross...Jó persze nem olyan vészes srác, de mára már pont elég volt belőle. Ellentétbe ezzel a cuki fiúval. Úristen, de helyes! Pillantottam a mellettem tálaló pincér cukiságra, majd elindultam Rossékhoz.
-Sziasztok!-mosolyogtam kedvesen.
-Ő az a csaj akivel flörtöltél a turmixos pultnál?-kérdezte egy másik szöszi.
-Nem..nem "flörtöltünk".-vakarta meg Ross a tarkóját.
-Oké...Na a lényeg, hogy ezt -mutattam a "halra"- hanyagoljátok. Nem hinném, hogy az amire gondoltak.-tettem le a tálcát a Lynch család elé, majd elmentem.
-Szia.-állítottam meg 'azt' a fiút.
-Szia.-mosolygott.
-Hope vagyok az új alkalmazott.-nyújtottam a kezem.
-Ed, a már rég alkalmazott.-mosolygott, és kezetfogtunk.
-Na és pincér vagy?
-Amint látod.-mutatott magára.
-Jah...ch. tök logikus.-néztem zavartan.
-Te pedig egy szépség.-kacsintott.
Te meg az álompasim! Ha ilyen könnyű is lenne...
-Kérem jöjjenek!-szólt ki egy másik pincér.
Bementünk és kivittük a többi tálcát is, majd leültünk a konyhán. Épphogy elkezdtünk volna beszélgetni, de Ed-nek lejárt a munkaideje én pedig kezdhettem a mosogatást. Ugyan nyafogva, de csak sikerült elmosnom az edényeket. Mikor végeztem elköszöntem és lementem a kabinomba. Lezuhanyoztam, majd elkezdtem gitározgatni. Beleférkőzött egy dallam a fejembe, és muszáj vagyok egy szöveget produkálni hozzá. Mondjuk....
Be my, be my, be my
Be my, be my baby
Be my, be my, be my baby,
And drive me crazy
(Légy a…
Légy a szerelmem
Légy a, légy a szerelmem
És vedd el az eszem)
Na jó de...ez nem elég...még reflénhez se. Komolyan Hope, csak ennyi telik tőled? Mi ez a zaj? Mintha valaki lenne az ajtónál...Odasétáltam és ki esik be rajta? Na jó ez hülye kérdés.
-Mit csinálsz itt Ross?
-Segítek neked dalt írni.-vette el a gitárom.
-De most komolyan, mitcsinálsz itt?
-Erre jártam.
-Persze este 10-kor a legalsó szinten.
-Jó bebuktam, de tuti most jól jövök! Figyelj!
If you know how to be my lover
Maybe you can be my baby.
(Ha tudod, mit kell tenned
Talán lehetsz a szerelmem)
Énekelte Ross. És nos...egész jó.
-Hold me close under the covers.-folytatta.(Ölelj át a takaró alatt.)
-Kiss me boy and drive me crazy.-énekeltem.(Csókolj, s őrjíts meg)
Ahogy ezt énekeltem a szemkontaktosunk találkozott. Nagyot nyeltem majd kinèztem a csillogó szeméből. Ezután egy kis kínos csönd jött.
-És jöhet amit az elején énekeltél.-mondta a földet bámulva.
-Nagyon jó.
-Jóéjt.-mondta majd kiment.

-2.rész Te?!-

-Hope-

-Helló, ez az első videó bejegyzésem, indulván a hajóra. Itt ül mellettem Chris a világ legédesebb, legjobb barátja.-vezettem a kamerámat a mellettem ülő haveroma.
-Mizu?-mondta a kameràba.
-Ő pedig itt a világ legeslegjobb apukája!-vittem ezúttal apura a kezemben tartott tárgyat.
-Ohh azért nem kell túlozni.-mondta apa.
-Ne higgy neki, nekem van igazam!-suttogtam. Na megérkeztünk, szurkolj nekem!-kacsintottam. Pá!

-Na hajrá kiscsaj!-adott egy puszit Chris.
-Csak ügyesen!-ölelt magához apa. 3 hónap múlva találkozunk!
-Köszi! Sziasztok!-szálltam ki.
Azta ekkora hajón még én sem jártam! Volt egy kis idő amíg feljutottam. Na akkor innen merre? Odamentem a portához, de ott épp ebédszünet volt. "Mindjárt visszajövünk"...bla, bla, bla. Letettem a bőröndjeimet, és az egyikre rátámaszkodtam,úgy vártam. Közben nézegettem az erkélyen ki, ahogy indul a hajó, és az utasokat. Utoljára egy idős pár szállt fel. Becsukódott az ajtó. Visszanéztem a tengerre, amikor kiabálást és csörömpölést hallottam. Hátra akartam fordulni, de ugyanakkor nekem jött egy valószínűleg az utolsó pillanatban felszállt fiú, és leestem a bőröndömről.
-Hé nem tudsz figyelni!-néztem rá a földről.
-Bocs.-nevetett(?)
-Hogy te milyen paraszt vagy! Nekem jössz aztán meg kinevetsz.
-Nem én ülök az út közepén!
-Középtől kicsit messze vagyok, de ne is zavarjon.-legyintettem.
-Jól van már plázacica! Van hely bőven mindkettőnknek ezen a hajón!-ment oda egy pár másik nevetőkhöz.
-Nem vagyok plázacica!-kiáltottam utánna.
-Miaú!-vágta a grimaszokat, majd kacsintott és elment.
-Maga lenne Miss. Lyon?-jött oda hozzám egy öltönyös krapek.
-Igen és maga?-nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel.
Rámnézett furán, majd egy idő után felhúzott.
-Mr. Brodway. A hajó tulajának megbízottja.
-Á szóval munkás? Ja és a térdzoknit illetőn...-hajoltam a füléhez-nem illenek össze.
-Nem én vagyok a hajó tulaja pillanatnyilag. És a maga helyében nem osztogatnék divattanácsokat.-mondta mire megtorpantam.
-Bocsánat.
-Itt a kabin kulcsa. Fél órája van berendezkedni, és ebben itt lenni.-nyomott a kezembe egy ruhát.
-Várjunk csak kabin? Ami illeti, hogy a legalsó szinten vagyok?! Dehát úgy nem lesz kilátás.
-Ne feleseljen, hanem menjen!-küldött el.
Megkerestem a kabinom és bementem.
-Húh...ezt nem hogy fél óra alatt, hanem fél év alatt nem lehetne megszépíteni! Kipakoltam a bőröndjeimből, majd beágyaztam, átöltöztem és visszamentem. Ránéztem az órámra, aztán mire felnéztem előttem állt Mr. Brodway.
-Sikerült elintéznie?-kérdezte.
-Persze.
-Jó akkor magáé a 210-es és a 211-es szoba.
-Rendben.
-Ja és mellesleg ismeri az R5-ot?
-Kéne?-néztem értetlenül.
-Majd fogja.-mondta és elment.
Olyan sejtelmes ez a pasi. Egyre jobban idegesít. De viszont annak örülöl, hogy az R5 szobáját fogom csinálni. Legalább nem az a bunkó  gyerek lesz. Mondjuk elég dögös és szép a szeme...Várjunk csak?! Mi?! Nem egyáltalán nem! Úgytűnik már most tengeri beteg vagyok.Megkerestem a 210-est, majd bementem. Kicsit elkéshettem mert már itt van két újlakos. A bőröndök alapján az R5-ból egy fiú és egy lány. Egy nagyon rózsaszín lány! De ez a cipő elég cuki! Felvettem, de rögtön vissza is tettem. Alkalmazott vagy Hope! Elkezdtem takarítani, majd hamar át is tértem a 211-es szobába.Benyitottam és folytattam a dolgom. Megpillanottam egy gitártokot és akaratlanul is kivettem belőle a gitárt. Hirtelen hallottam, hogy közeledik valaki. Gyorsam visszatettem. És lám ki jött be az ajtón?!
-TE?!-kérdeztük szinkronba a szöszivel.

-1.rész Jelentkezés-

-Hope-

Anya már egy hónapja nem hagy békén a papír miatt. Megmondtam befogom adni a papírt, akkor be is adom. És ma jött el a napja annak, hogy elmegyek beadni. Felkeltem és felöltöztem, majd bementem a fürdőbe, hogy feltegyek egy kis alapsminket. Se több se kevesebb csak egy kis alapozó, szempillaspirál, és egy halvány rózsaszín rúzs. Lebaktattam az emeleten,és beléptem a konyhába.
-Jóreggelt!-köszöntem a többieknek, majd leültem.
-Szia kicsim!-tett elém anya egy tányért. Ugye ma...-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Igen anya, ma megyek!-mosolyogtam rá.
-Jó akkor reggelizz csak meg, aztán menj nehogy elkéss!
-Rendben!-haraptam a kenyerembe. Apa adsz egy kis pénzt?
-Mennyi kéne?
-Úgy 30 dolcsi.
-Tessék!-tette le elém.
Miután megreggeliztem beültem a vadiúj sportkocsimba és elindultam. Olyan sokan állítják, hogy "elvagyok kényeztetve" na majd most meglátják! Útközben zenét hallgattam mint általában. Mikor odaértem kiszálltam, és bementem az épületbe ahol jelentkezni kell a hajóra.
-Jónapot, Hope Lyon!-adtam be a papírt az ablakon.
-Jónapot. A szezon munkára jelentkezik?-kérdezte a pult mögött álló nő.
-Igen!
-Rendben akkor, ha bejutott 2 hét múlva értesítjük!
-Köszönöm viszlát!-mentem ki.

-Ross-

2 hét múlva elmegyünk a családdal kicsit, úgymond kikapcsolódni egy hajózásra. Azért úgymond, mert ott is fogunk egyszer-kétszer koncertezni. Ez lesz a különleges ebben a nyaralásban, hogy ezúttal csak mi tesók és Ellington jön. Hihetetlen, hogy anyuék elengedtek.
-2 hèt múlva-
-Ross!!!-dörömböl Rydel.
-Mi van már?-pattantam ki az ágyból, és ajtót nyitottam.
-Esetleg elakarsz késni?-nézegeti az óráját.
-Ma megyünk?!-néztem kerek szemekkel.
-Igen.-mondta unott, mégis sürgető hangon nővérem.
-Hiszen még be sem pakoltam!-kaptam a fejemhez, majd becsuktam az ajtót.
Kivettem a bőröndömet az ágy alól és beledobáltam a  ruháim. Már majdnem lerohantam a lèpcsőn amikor visszafordultam, hogy egy szál alsógatyában azért mégsem mehetek. Felöltöztem, majd felkaptam a cipőmet. Még egyszer körbenéztem, hogy mit vigyek. Megpillantottam a gitárom a szekrénynek támasztva. Azt is magamhoz kaptam, majd meggyőződésre tettem szert, hogy kész vagyok. Lementem az emeleten.
-Jóreggelt!-mondtam nyugodtan és leültem.
-Megyünk!-nézett rám idegesen Rocky.
-De még reggelizni sem tudtam!-nyavajogtam.
-Nem kéne késő estig fent lenni!-nyomott anyám a kezembe egy almát, és kitessékelt az ajtón.
Elindultunk a kikötőbe.
-Úgy látom izgalmas egy nyaralás lesz!-nevetett Riker.
Mosolyogva bólintottam.

-tegnap-
-Hope-

Ma van az utolsó napja az értesítésnek és még mindig nem kaptam. Lehet, hogy nem engem választanak?
-Anya, nem jött levelem?-menetem be a konyhába.
-Még nem.
-Akkor már biztos nem engem választottak.-ültem le lehajtott fejjel.
-Nem tudja valaki mi van a kis Sissy szájában?-jött be apu.
-Nem.-meresztettem ugyanúgy a tekintetem.
A kiskutyám elém jött és ledobta azt az akármit ami a szájában volt. Jobban megnéztem és  egy levél volt. Undorodva megfogtam, forgattam és megpillantottam rajta a nevem. Habozás nélkül kibontottam, és elővettem a csurom vizes gyűrött papírt, ami benne volt. Minnél jobban megnéztem annál jobban kitudtam olvasni a betűket.
-FELVETTEK!-örvendeztem.
-Gratulálok kicsim!-ölelt meg anya.
Felrohantam a szobámba, és eszeveszettül kezdtem elpakolni, a rózsaszìn bőröndömbe. Mikor már a 3. pár cipőt pakoltam, benyitott apa.
-Te mégis hova készülsz?-nevetett.
-Hát a hajóra!
-Dolgozni mész kislányom!-vette ki a cipőket
-De az kell!-nyúltam utána.
-A porszívózáshoz? Kislányom nem azért mész, hogy megmutasd, hogy tudsz dolgozni?-kérdezte.
-De.-engedtem el a cipőt.
-Helyes! Akkor jóéjszakát!-adott a fejemre egy puszit.
-Jóéjt apa!
Miután kiment visszaraktam a cipőket a bőröndömbe. Még beleraktam a kedvenc ruháim, majd elmentem tusolni, és lefeküdni.
-reggel-
-Jóreggelt!-rohantam le az emeleten a bőröndjeimmel és az azok közé szorított gitárommal.
-Gitárt minek viszed?-kérdezte anyu.
-Tudom, tudom dolgozni megyek nem zenézni, vagy akármizni amire gondolsz. Csak elakarom vinni.
-Hát jó.Jason, gyere már még a végén elkésik!-kiáltott fel anya.
-Jövök már!
-Szia!-adott egy puszit anya.
-Szia!-léptem ki apuval.

Prológus

Hope Lyon 21 éves Amerikában, Washingtonban él családjával. A szülei azt állítják, sosem lesz képes munkát vállalni és megtartani azt. Az iskolában is mindig őt állították be a suli dívájának. Hope szerint ez nem igaz. Lehet, hogy szereti a divatot, de attól függetlenül teljesen más személyiség mint akinek beállítják.
Hogy bebizonyítsa, hogy megtud állni a saját lábán jelentkezik egy hajóra szobalánynak. Innentől kezdve az élete megváltozik és lehet, hogy becsöppen egy teljesen váratlan nem normális szerelem is.
Tartsatok Hope-al, hogy részt vegyetek egy mindent a feje tetejére állító utazáson!