A magam mögött hagyott hetem elég eseménydús volt. Végre nem csak abból állt egy, hogy takarítok, alszok és takarítok és alszok. Ami azt illeti minden szabadidőmet Rossal töltöttem. Néha elhívott vacsorázni, vagy csak a fedélzeten lógtunk együtt. Sokat mesélt magáról, és a családjáról. Viszont én nem nagyon mondtam semmit. Nem kérdezte, én pedig nem akartam gáznak látszani, hogy csak úgy belekezdek. Szóval lényegében jó hét volt, kivéve a sok munkát. Mai nap van az a bizonyos holdfénytánc. Mint kiderült a hajó elődjének szervezik, mivel egy teliholdos éjszakán süllyedt el vagy mi... Na mindegy a lényeg az, hogy ma telihold lesz, tehát ennek a tiszteletére született ez a rendezvény. Ennek az egésznek tulajdonképpen annyi az értelme, mint az egyszarvúnak. Ugyanis a bál nem szól másról csak arról, hogy a párok táncára lehet szavazni, ezzel adományoznak a múzeumnak ahol annak a hajónak a roncsai vannak kiállítva. Magyarul lehúzzák az embereket a semmiért. De ebben nem muszáj részt venni, ha nem akarsz. Általában vasárnap szokott lenni a szabadnapom, de mivel még mindig nem vettek fel elég konyhai kisegítőt és pincért, ma is dolgozhatok. Megkértem, hogy a rendezvényre hagy menjek el, és azt - ha nehézkesen is - megengedte. De még így is dupla műszakot nyomok. Mármint nem időben, hanem munkában. Ugyanis ma még szobákat is takaríthatok. Vagyis egy szobát, mivel Ross makulátlanra csinálja az övéjüket, azzal az okkal, hogy így is dolgozom eleget. Jó mondjuk nem mindennap csinálja ezt. Mikor teljesen nincs időnk együtt lógni, együtt csináljuk meg. Ez még csak kétszer fordult elő, mivel mindig tud találni valami kiutat.
Miután végeztem Rydel és Ellington szobájába elhatároztam, hogy bekukkantok a fiúkhoz. Talán ma fordul elő harmadjára. Legalább is remélem, hogy itt van és lehetünk együtt egy kis ideig. Mármint nem remélem...Miért lenne nekem fontos, hogy találkozzak vele? Csak egy haver, akivel mindennap elvagyok. Igen, biztosan ez az oka, hogy hiányzik. Hisz mással szinte egy szót sem váltok. Mondhatnánk úgy is, hogy ő az egyetlen fontos nekem itt. Mármint nem fontos...csak ahjj...Mindegy! Lenyomtam a kilincset, hogy megnézzem nyitva van-e. Szerencsével jártam és nyitva is volt. Bekukkantottam, és megláttam Rosst az ágyán ülve. Amikor meglátott széles mosoly hagyta el ajkát. Oké, akkor gondolom ez a kivételes napok egyike. Egy pillanatra hátráltam, majd betoltam a kis kocsit amin a tisztító szerek vannak.
-Remélem a wc-t megcsináltad.-húztam el a szám, mire felnevetett és felállt.
-Szia Hope. Igen megcsináltam.-vigyorgott még mindig és a kocsihoz ment.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem miközben elkezdtem Rocky ágyát.
-Semmi. Csak örülök, hogy itt vagy.
-Én annak örülök, hogy látlak, viszont ennek nem.-emeltem fel egy remélem nem piszkos zoknit. Ez tiszta?-kérdeztem.
-Állapítsd meg.-rázta meg a vállát.
-Persze, hogyne.-forgattam a szemem, majd hirtelen elmosolyodtam. Állapítsd meg te.-mondtam és odadobtam neki a zoknit, ami a fejére esett.
Durci fejet vágott, majd kezébe vette.
-Nem. Nem tiszta.-fintorgott, mire nevetnem kellett.
-Kihoznád a szennyes tartót?-kértem. Lehúzom az ágyakat.
Bement a mosdóba, majd pár pillanat múlva letette mellém a nagy kosarat. Ő elkezdte a saját ágyát én pedig folytattam Rikerével. Egyszerre dobtuk bele a huzatokat mikor végeztünk. Kicsit kellemetlen, volt a helyzet mivel nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Pedig mindjárt mennem kell...
-Képzeld.-kezdtem bele, mire felém fordult. Kaptam még két szobát.-húztam el a szám.
-Hát az nem jó.-utánzott, majd habozott. Tehát lőttek az együtt ebédelésnek?-kérdezte.
Basszus ez ki is ment a fejemből! De ahj Ross, ha tudnád mennyi dolgom van még!
-Sajnos.-sóhajtottam.
-Kár.-ült vissza az ágyára.
-Tényleg sajnálom.-babráltam ujjaimmal.
-Semmi gond.-vitt fel egy halvány mosolyt és mutatta, hogy üljek le mellé. De azért remélem a bálra eltudsz jönni.-fordult felém.
-Semmiért nem hagynám ki.-mosolyodtam el én is.
-Milyen színű ruhába leszel? Csak, hogy tudjam milyen nyakkendőt vegyek fel.-vigyorodott el, én pedig a plafonra szegeztem a tekintetem.
-Tudod...Ezt én akartam megkérdezni.-néztem rá, mire felnevetett.
-Tudom. Épp azért kérdeztem meg.
-Humoros.-dünnyögtem. Egyébként semmi extra. Fekete lesz.
-Oké, mert itt amúgy is csak fekete nyakkendőm van.-mondta, mire felhorkantam.
-Szóval tökmindegy mit mondok.
-Igen.-helyeselte, mikor megrezzent a mobilja.
Egy sms-t kapott. Nem figyeltem kitől, csak az időre néztem. Mennem kell...Ross is csak rákukkantott a mobiljára, majd ismét engem figyelt.
-Mennem kell.-mondtam.
-Nekem is.-fújtatott.
-Figyelj, - álltam fel - este lehet, hogy nem pont nyolcra érek oda, de ígérem sietek.
-Rendben.-követett. Nem baj.-mondta és odanyúlt, hogy hajam fülem mögé tűrje.
Közelebb hajolt de kezét még mindig nem vette el, és én szinte teljesen leblokkoltam közelségétől. A szemem lehunytam és éreztem, hogy elpirulok.
-Megvárlak.-szinte már suttogta, majd megpuszilta arcom, és végigsimította hüvelykujjával.
Ohh, hogy milyen mennyei érzés az ajkát a bőrömön érezni! Azt akarom, hogy csinálja még egyszer! Kérlek! Szinte már sikítoztam a fejemben, de nem történt meg újra. Hirtelen kinyitottam a szemem, és kifújtam a levegőt. Térj észhez! Rámosolyogtam, mintha nem történt volna semmi, majd kimentem. De, ahogy ezt megtettem vissza is mentem.
-Ömm...a kocsit itt hagytam.-mormogtam, majd húztam magam után és kimentem.
Ez meg mi a franc volt? Ezt többet ne csináld, megértetted! Nem te esel térdre a fiúktól, hanem a fiúk tőled! Ez aranyszabály! Pedig olyan jó lenne ezeket az ajkakat a számon érezni! Sőt mindenhol! A gondolatra is elolvadok. Mi?! Állj! Nem! Egyáltalán, hogy juthat ilyen az eszedbe? Dolgozni jöttél ide és ehhez is tartsd magad!
-Ross-
A hajón végre kinyitott a bowling pálya, ezért azt beszéltük a srácokkal, hogy ma már megyünk is. Vagyis igazából még nem nyitott ki teljesen, csak mi bemehetünk nyitás előtt. Oké. Bonyolult. Tehát most itt vagyunk és bowlingozunk. Vagyis csak bowlingoznánk Két csapatra váltunk szét, ugyanis 6-an vagyunk. Én Rocky és Ryland, a másikban pedig Riker, Rydel és Ellington.
-10 dolcsi, hogy mi nyerünk!-csapta fel a kezét Ryland.
-Álljuk.-dünnyögte Ell.
-Nem. Te állod. Én ugyan nem mondtam semmit.-mondta Riker.
-Ne legyél már mindig ilyen bunkó Ratliffal.-húzta el a száját Rydel.
-Nem vagyok bunkó. Ő az!-duzzogott Rik. Most komolyan vele kell egy csapatba lenne?
-Igen. Mivel direkt úgy osztottuk be a csapatokat, hogy mi nyerjünk.-mutatott magára büszkén Rocky.
-Persze, persze. Úgy is mi nyerünk.-forgatta a szemét Ellington.
-Nem, nem igaz!-bizonygatta Ryland.
-Oké, most komolyan.-szóltam közbe. Nem mindegy, hogy ki a franc nyer?!-tártam szét a karom.
-Igaza van Rossnak. Mint az öt évesek.-helyeselte Delly. Tudjátok mit? Ti fiúk négyen, mi pedig Rossal.-állt mellém. Ha nyerünk egy hétig győzteseknek szólíthattok csak minket.-vigyorgott rám.
-Úgyse nyernek.-fogott vele kezet Rocky.
-Majd meglátjuk.-dörzsöltem össze a kezem, majd rákacsintottam nővéremre.
-Nos.-fogott meg Rydel egy rózsaszín tekegolyót. Lányoké az elsőbbség.-állt be a helyére.
Koncentrálva felmérte a terepet, majd eldobta. És persze, hogy tarolt. Háromszor egymás után. Én tudtam, hogy jó csapat társam lesz!
-Ez még semmi.-dünnyögte Ryland és ő is dobott.
És így ment ez egészen nyitásig, amíg ránk nem szóltak, hogy léphetünk. Esküszöm úgy éreztem magam, mint oviba. Miért van az, hogy majdnem én vagyok a legfiatalabb, mégis a legérettebb? Ez örök rejtély marad. Ja és igen, nyertünk.
Ebéd után mindenki felszívódott a fedélzetről, ugyanis elkezdődtek az előkészületek az estéhez. Sajnos Hope-al nem találkoztam. Biztos sok dolga van. Bevallom egyre jobban kezdek izgulni, mivel asszem a a ma lesz az első igazi randink. Bár lehet, hogy csak én tekintem annak...Mindegy remélem ő is. Ma szeretnék először rákérdezni, hogy miért is van itt valójában. Eddig nem mertem, mivel féltem, hogy rosszul jövök ki belőle. De ma már megteszem, nem érdekel. Hogy miért is pont ma? Én sem tudom. Talán mert megjött a bátorságom hozzá. Rydel már most elkezdett készülni, akkor vajon mennyi idő kelhet egy olyannak, mint Hope? Főleg, hogy még dolgozik...Azt mondta kicsit fog késni. Vajon nála mennyit jelent, hogy kicsi?
-Ross.-bökött oldalba Ratliff kizökkentve a gondolatmenetemből.
-Hm?-néztem rá.
-Szerinted a lányoknak tetszene az, hogyha valaki benevez vele egy táncra jótékonysági célból?-kérdezte.
-Hát Rydelnek biztosan. Az már más kérdés, hogy én, mit tegyek.
-Most komolyan elhívtad a dívát?-lepődött meg.
-Igen. És nem kell mindig rátenni ezt a jelzőt. Van neve. Méghozzá szép-mondtam mire felhorkant.
-Belezúgtál.-jelentette ki.
-Ahj már. Mégis, hogyan, ha még csak másfél hónapja ismerjük egymást. Plusz csak egy hete lógunk együtt utálat nélkül.
-Együtt lógtok?-húzta fel a szemöldökét.
-Néha...-mondtam, mire látszott a fején, hogy nem hisz nekem. Na jó. Mindennap...De nem úgy ahogy gondolod...Nem vagyunk együtt meg ilyesmi.
-Nem vagytok együtt, de együtt vagytok. Érdekes-simított végig állán.
-Ell, kérlek. Én sem tudom mi van. Nem tudok többet mondani. Igen, Rydelnek tetszeni fog ez a szar. Nevezz be nyugodtan.-mondtam és felálltam, majd kimentem a szobánkból.
De tulajdonképpen nem tudom miért, ugyanis most már nekem is el kéne kezdenem készülni.
-Ne kérdezd miért én mentem ki.-nyitottam be.
-Nem fogom.-nevetett fel.
-Rikerék?-kérdeztem, miközben kivettem az öltönyöm.
-Nekem azt mondták, te tudod hol vannak, és majd szólj nekem.-nézett értetlenül.
-Tényleg?
-Igen, tényleg Ross.-támaszkodott a szekrényemnek.
-Talán fel kéne hívni őket...Lehet, hogy azóta máshol vannak.-néztem rá összehúzott szemmel.
-Belezúgtál.-sóhajtott.
-Nem!-fújtattam.
-Akkor szedd össze magad és nyögd ki végre hol vannak!
-Nem tudom.-fordultam meg és ledobtam az ágyamra kezemben tartott ruhadarabokat.
-Jó. Tehát nem tetszik a csaj.
-Nem mondtam, hogy nem tetszik.
-Akkor?
-Miért kell neked mindent túlbonyolítani?!-mordultam rá.
-Megkeresem őket.-tette fel a kezét védekezésképen.
-Tedd azt.-vettem le a pólóm.
Kiment, én pedig folytattam az öltözködést. Rockyék közben megjöttek, én pedig inkább hozzájuk sem szóltam, mivel Ellington sikeresen felidegesített. Annyira, hogy vagy csak 20-adjára sikerült bekötnöm a nyakkendőmet, de végül sikerrel jártam. Legalábbis azt hittem. Ugyanis az ingemet mint kiderült fordítva vettem fel. Szóval próbálkoztam vagy 5 percig begombolni, amikor erre rájöttem. De csak kész lettem, és már várom, hogy Hope megérkezzen. A fedélzet borzalmas csicsásra sikeredett. Az egyetlen amit eltaláltak az a plafonról lelógó félholddá formázott diszkógömb, amiről visszaverődik a hold fénye. Az egész helyiség mondhatni végig egy nagy táncparkett. Kivéve a zsűriző és a nasis asztalt. Körbe mindenhol látni egy pincért, vagy pincérnőt akik italokat kínálgatnak. Milyen jó, hogy Hopeot elengedték...Bár attól félek ez is csak annak az oka, hogy sokat láthatják velem. Bevallom nagyon sajnálom őt. Miért kell neki itt lennie? Megfojt a kérdés. És egyébként is hol van már? Lassan már egy órája késik. Lehet, hogy mégsem engedték el? Vagy mi lenne az oka?
-Hope-
Teljes képtelenség, hogy már 9 óra legyen és én még mindig mosogatok. Hogy lehetnek ennyire szemetek a főnökök?! Ráadásul egyedül hagytak! Tényleg...Egyedül vagyok! Nem érdekel, elmegyek! Ledobtam a kötényem és már rohantam is le a kabinomba. A ruhát már kikészítettem, így amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem. Belebújtam az egyik magassarkúmba, majd megigazítottam a sminkem el is indultam. Jobban mondva rohantam. Nehéz volt átvergődni a tömegen, ugyanis most még sokkal nagyobb a káosz mint múltkor. De végül megtaláltam Rosst. Rikerrel és Rockyval beszélgetett. Nem láthattak meg, ugyanis én is csak épphogy nem vesztettem őket szem elől. Mikor hallótávolságra kerültem megakartam szólítani, de úgy tűnik épp egy számomra egy eléggé érdekes beszélgetést hallhatok.
-Nem minden díva lehet szuper gyors.-mondta Ross.
-Talán nem is tudjuk milyen gyorsan lehet topogni azokban az égimeszelős cipőkben.-röhögött fel Rocky.
-Biztos, hogy ezt a csajt akarod felkaparni?-kérdezte Riker. Kitudja mi van a smink mögött.-fintorgott.
-Nem lehet annyira borzalmas.-nevetett fel ezúttal Ross.
Rólam beszélnek...Szóval csak egy hülye liba vagyok akit fel lehet kaparni. Köszönöm szépen. Mikor elakartam fordulni, hogy itt hagyjam őket, Ross meglátott. Ingattam a fejem, majd amilyen gyorsan csak tudtam otthagytam. Biztos, hogy jön utánam, ezért a lifthez mentem, hogy hamarabb felszívódjak. Mikor beálltam a liftbe folyamatosan nyomogattam a szintem gombját, de csak nem akart becsukódni. Mikor elkezdett becsukódni, akkor ért ide. Szinte már imádkoztam, hogy gyorsabban csukódjon be az ajtó, de még pont befért. Leghátra mentem és elfordultam.
-Nem érdekel. Nem kérek belőle, oké?-mondtam és éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel.
Most először sírok fiú miatt. Mit tettél velem? Feszengve próbáltam visszatartani a könnyeim, mikor megsimította a karom és kifolytak.
-Annyira sajnálom.-suttogta.
-Hagyj békén.-szipogtam.
-Kérlek engedd meg, hogy elmagyarázzam.-fordított maga felé
Lehajtottam a fejem és a földet kémleltem. Nem akarom hallani. Ki akarok innen jutni.
-Mégis mit?-horkantam fel. Hogy végig játszadozol velem, közbe pedig egy hülye kis dívának nézel?
-Ez nem így van. Csak a testvéreimmel beszélgettem. Amit ők mondtak annak teljesen ellene vagyok.
-És mi van azzal amit te mondtál?-néztem szemébe.
-Figyelj Hope...-kezdte. Amióta megismertelek kiszeretném deríteni, hogy miért vagy itt. Amikor te teljesen más vagy. Látszik rajtad, hogy bármit szeretnél, megkapod. Nem tudom felfogni miért kell itt dolgoznod. Kezdetektől fogva nem hagy békén a kérdés. Kiszeretném deríteni, hogy tudjak segíteni.
-Nem szorulok segítségre.-motyogtam, ő pedig két keze közé fogta arcomat.
Már megint ez a közelség...Ahj.
-Kérlek mondd el. Tényleg érdekel.
-Bizonyítani jöttem. A szüleimnek és barátaimnak egyaránt. Hogy megmutassam nem vagyok díva. Nem vagyok az, mint akit mindenki hisz. Igen, más vagyok. De nem vagyok rossz.-böktem ki.
-Nem kell ezt tenned mások érdekében.
-De. Nem fogom életem végéig azt hallgatni, hogy semmirekellő vagyok.
-Nem vagy az, Hope! Nem kellett volna ide eljönnöd, hogy ezt bizonyítsd. Elég lett volna ezt elmondani nekik, hogy tudják nem igaz a feltételezésük. Mert ez igenis érett, és felelősségteljes dolog tőled. A dívák nem ilyenek...
-Szóval nem nézel annak?-kérdeztem.
-Nem.-mosolyodott el és fejét ingatta.
-Miért vagy ilyen kedves velem?
-Mivel már tudom miért vagy itt, lehet, hogy ezt neked kéne kideríteni.-döntötte homlokát enyémnek.
Miért vagy ennyire közel? Ha egy picit is megmozdulnék szám övéhez érne. Talán ezt várja? Csókoljam meg? Miért nem ő teszi? Egy pillanatra hátrált és megynomott egy gombot a lift oldalán, mire megszólalt egy kis riasztóra hasonlító hang és felülről víz csöppent ránk. Ross öaszehúzott szemmel figyelt, és láthatólag ő se értette mitörténik. Pár másodperc után víz ömlött fentről.
-Öm...Szerintem rossz gombot nyomtam meg.-nevetett fel.
-Szerinted?
Újra hátrált, és ezáltal megállt a lift, majd a víz is elállt.
-Így jobb.-vigyorodott el. Hol is tartottunk?-támasztotta kezeit mellém.
-Ott, hogy egy idióta vagy. És csurom víz vagyok!-csattantam fel.
-Édes vagy ilyenkor.-hajolt újra közel.
-Vízesen?
-Inkább hisztisen.-mosolygott még mindig.
Szemem forgattam, mire ajkát enyémre tapasztotta. Basszus! Meglepődésemben halhan felnyögtem, majd nyomban visszacsókoltam. Oh, tudtam én, hogy milyen finom! És csak tartott és tartott. Sehogy sem akartunk elválni. Az összes gondolatom szanaszét hevert és levegőért kapkodtam. Azt hiszem, most vallottam be magamnak, hogy erre vágyom már amióta csak megláttam. Tehát ez az ő magyarázata lenne? Mindketten ugyanígy voltunk és vagyunk vele? Lassan abbahagytuk, majd csak vigyorogtunk egymásra.
-Azt hiszem most már igazán megérdemlek egy táncot.-mormogta.
-Igen.-suttogtam.
Több nem tellett. Elindította a liftet, majd az kinyílt a fedélzeten. Akik arra jártak értetlenül néztek ránk. Mondjuk nem csoda. Hiszen csurom vizesek voltunk és elég sok ideig is voltunk bent... Na mindegy. Most valahogy úgy nem izgat.
-Gyere. Mutatok valamit.-fogta meg a kezem és maga után húzott. Kimentünk a hajó elejébe, ahol már nem volt fedett rész.
-Titanicosat játszunk?-nevettem fel.
-Nem.-követett a nevetésben. Csak kettesben akarok veled lenni.-mosolygott.
Bentről kihallatszott a zene, és szerencsémre lassú zene ment. Megint érezthetem a közelségét!
-Fázol?-simított végig karomon, mire bólintottam
Levette zakóját és rám terítette, majd mellkasához húzott. Muszáj voltam mosolyogni annyira jól esett. Lassan elkezdtünk mozogni. Letelepedett a csend, de most nem zavart mint pár órával ezelőtt.
-Mire gondolsz?-kérdezte.
-Hogy elfolyt a sminkem, mindenhonnan vizet tudnék csavarni és tiszta kóc a hajam. Te pedig még mindig nem hagytál itt.
-Miért hagynálak itt, butus?-kérdezte. Azt hiszed csak kiöltözve és sminkkel vagy szép?-emelte fel a fejem.
-Talán.-mondtam.
-Ez nem igaz. Így ahogy vagy - pörgetett meg - tökéletes vagy.
-Te meg egy idióta.
-Ezt aláírom.-vigyorgott rám, majd újra megcsókolt.
