-Ross-
Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ekkora egy barom?! Vissza kell mennem! Dehogy! Nem tehetem ezt a többiekkel. Ahj! Összezavarodtam.
-Ross, nem kérsze egy üccsit?-kérdezte Rydel, amikor elmentem mellette.
Amikor már beálltam a liftbe esett le, hogy hozzám beszéltek. Szükségem van egy kis magányra, hogy felfogjam mi történik velem. Miért esik annyira rosszul ez az egész? Szeretem? Áh, dehogy. Ez hülyesség. Hisz nem is ismerem. Nekidőltem az egyik gombnak, majd megàllt a lift. Megfordultam és láttam, hogy ott volt a nagy 'STOP'. Oké így nagyszerű! Leültem a sarokba, és a térdeimet felhúztam. Nem, nem szeretem! Ebben biztos vagyok. Megakarom ismerni. Ebben is biztos vagyok! Csak azt nem értem miért fáj, hogy otthagytam. Mivel ez alapból bunkóság. Mivel minden ember bűntudatot érezne ilyenkor! Ahj Ross. Látom szeretsz magadba beszélni. És most magamnak beszélek? Jah valami olyasmi. Hogy csináljam, hogy megismerjem, és mégis kedvezzek a családomnak. Hm, sehogy. Lehet, hogy hagynom kéne ezt az egészet. Nem is értem minek kellett erre a hajóra jönnünk. Ha egyszer még anyuék itt is figyelnek? Most komolyan Riker is 23 éves! Tud magára vigyázni! Mindegyikünk tud magára vigyázni. Ezt miért nem lehet belátni?Ezt sem értem. Ha ennyire nem érdekelnek, miért hagytom ott Hopet? Mikor ő nagyon is érdekelne! Miért van itt? Egyszerűen nem tudom felfogni. Hope Lyon a díva hercegnő, egy hajón takarítja egy banda szobáját, és a konyhán mosogat, miközben a legalsó szinten nyomoroghat egy kis semmilyen kabinban. Én csak segíteni szeretnék neki...Mivel tudom, hogy ez egyedül nagyon nehéz neki. Nincs senkije, ráadásul egész nap dolgozik. És még 2 hónapig. Kizárt, hogy kibírja.
Feltápászkodtam a lábamra, és elindítottam a liftet. Mikor kinyílt a szobáinkra vezető folyosón Ell és Rocky állt előttem, a liftet várva, mivel csak ez az egy van. Nem, dehogy ők nem fognak elindulni a lépcsőn.
-Gond volt a lifttel.-ecseteltem, mire Rocky felhúzott szemöldökkel meredt rám.
-Hol tetted ki a csajt?-kérdezte.
-Nagyon vicces vagy.-forgattam a szemem. Egyedül voltam, és mondom, hogy szar a lift.-keltem ki magamból, ès köztük utat törve ballagtam be a szobánkba.
Magam mögött becsaptam az ajtót, majd levetettem magam az ágyamra. Itt feküdtem talán egy óráig, vagy csak pár percig ugyanúgy. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, mire meghallottam, hogy valaki egy kulcsot akart a zárba tuszkolni, majd mikor rájött, hogy nem tudja, benyitott. Hope az...Hát ki más? A szemén látszott, hogy sírt, de az arca teljesen közömbös volt. Majd mikor megpillantott megszeppenve hátrált.
-Elnézést Mr. Lynch nem tudtam, hogy bent van. Majd később vissza jövök.-mondta és már ott sem volt.
Egy pár perc után esett csak le mitörtént. Mr. Lynch? És sírt...Mert otthagytam a legnagyobb pácban. Én vagyok a hibás azért, hogy valószínűleg elég szépen leordították a fejét, és majdnem kirugták. Felpattantam az ágyamról és kirohantam a folyosóra, de már sehol sem volt.
Lementem, a fedélzetre, de ott sem volt. Valószínűleg Rydelék szobáját takarírja. Hát persze. Mondjuk nem hinném, hogy szóba állna velem. Én is nagy ívben elkerülném magam ebben az esetben. Keringek a hajón mint egy őrült. Talán Hopet keresem? Vagy csak levezetem a feszültséget? Szüksègem van valakire...Aki tud segíteni. Aztán hirtelen beugrott ki tudja mi kell egy lánynak. Rydel! Visszamentem a fedélzetre, és leültem mellé a bárpulthoz.
-Mióta vagy itt?-kérdezem.
-Fél órája. Miért?
-Teljesen összezavarodtam.-hajoltam előre a bárlapra hajtva a fejem.
-A szobalány?-vigyorgott. És miért vagy ilyen vizes?-bökött a pólómra.
Erről meg is feledkeztem.
-Öltözz át. Megfázol.-mondta.
-Rydel, 35 fok van. Nem hinném, hogy megfázok egy kis víztől.
-De akkor is...
-Kérlek, hagyd már ezt a madármama szerepedet. És akkor mi van ha megfázok? 19 éves vagyok, csak kibírom valahogy! Nem elég, hogy nekem csak most kell megtudnom, hogy anyuék szerint ez egy "próba nyaralás".-mutattam az idéző jelet. De még te is.-álltam fel.
-Na jó. Igazad van. Ez már röhejes.-nevetett fel. Na mesélj, mi nyomja szívedet.-mosolygott rám.
Én is elmosolyodtam, majd leültem mellé. Ez az én nővérem!
-Hope-
Miután végeztem Ellingtonék szobájában, átmentem a szőkéjékbe. Igazából szinte semmit nem kellett csinálnom. Úgytűnik valaki a kedvemben akar járni. Vajon kicsoda? Hm nem is tudom. Egyáltalán mi a fenét akar tőlem? Egyszer odavan értem, megjátsza a jó fiút. Most meg itthagy. Fiúk...Forgatnom kell a szemem. Megigazítottam a szobát, majd lementem a kabinomba. Nagy meglepetésemre egy csomag csoki, és egy boríték volt az ajtóm előtt. Nem. Nem érdekel! Kinyitottam az ajtót és bedobtam a kukába, majd leültem az ágyamra. Kezembe vettem a laptomom, de szokás szerint nem volt térerő ezért nem mentem vele sokra. Ez az ebédszünetem, viszont most valahogy nincs kedvem egyedül ücsörögni valahol, ahol mindenki mindenkivel van, én meg senkivel. A lányokkal nem jövök ki a konyhán...A szobalányok meg...meg olyan szobalányosak. Én nem vagyok olyan. A gyomrom viszont korog. De nincs semmim a kukában lévő csokin kívűl. És hát...ha nem is érdekel mi szándéka volt vele, a csoki, az csoki. Kivettem a kulából - ugyanis üres volt, másképp úgysem nyúltam volna hozzá - kibontottam és jóízűen el majszolgattam. Meg kell jegyezni tudja mi kell a lányoknak, de akkor sem izgat a dolog továbbá. Viszont addig fészkelődtem az ágyamban, amíg felpattantam és kivettem a kis levelet, majd szó szerint feltéptem.
Hope!
Mivel tudom úgysem hallgatnál meg, remélem legalább ezt elolvasod!
Annyira sajnálom ami történt! Nem értheted miért tettem...Anyuék szerint ez a próba nyaralásunk. Ha valami baj történik velünk többet nem mehetünk el együtt ilyen messzire. Nem magam miatt, hanem a testvéreim miatt aggódok. Fontos lenne nekem, ha sikerülne. De tényleg nagyon szeretnélek megismerni.
Kérlek, annyira jó lenne, ha megtudnánk beszélni.
Ha úgy gondolod ezt megtehetnénk, ma este a koncert után várlak. És remélem megnézed az előadásunk.
Ross
Hát...Nem tudom, higgyek-e neki. Mondjuk eléggé hihetően adja be. Még ha nincs is itt. Kérlek...színész. Talán mennem kéne. De most egyelőre dolgoznom kell. Aztán majd eldöntöm mit tehetek.
Már rég végeznem kellett volna, de még mindig itt állok és mosogatok. Vagyis turkálok egy undorító lébe, miközben mindjárt kihányom azt a kis csokit is ami a gyomromba volt. Mikor kivettem, hogy leöblìtsem az egyik tányért észrevettem, a körmömet amint lekopott az összes körömlakk. Plusz le is tört. De valahogy most nincs ehhez elég erőm, hogy frászt kapjak.
-Mehetsz.-jött be Mr Chaplin.
Oh kösz a megtiszteltetést.
-Rendben.-mondtam, és megmostam a kezem, majd elmentem.
Lementem a kabinomba, és lezuhanyoztam, majd pizsamára öltöztem. Éhes vagyok, de nem bírnék egy falatot sem lenyomni a torkomon. Aludni akarok, mást nem. Mikor már lekapcsoltam a villanyokat, és bebugyoláztam magam a takarómba kopogást hallok.
-Ki az?-kérdeztem, mivel nem akartam kikelni.
-Ryland Lynch.-mondta mintha valami hivatalos helyen lenne.
Felkapcsoltam a villanyt és kinyitottam az ajtót.
-Hát te? Pizsiben?-kérdezte.
-Igen...-motyogtam mivel teljesen kiment a koncert a fejemből.
-Akkor ezek szerint ejted?-kérdezte az ajtónak támasztva kezét.
-Mi? Nem is vagyunk együtt.-csattanok fel.
-Jó, mindegy. Akkor fogalmam sincs mi a célod azzal, hogy nem jössz.
-Hát igazából megyek.-mondtam, mire meglepetten nézett.
-Ebben?
-Persze, hogy nem.-engedtem beljebb, és becsuktam mögötte az ajtót. Csak teljesen kiment a fejemből, mivel nagyon álmos vagyok. Mikor is kezdődik?-néztem rá.
-5 perc.-mondta.
-Ömm oké. Figyelj gyorsan elkészülök és ittvagyok!-rontottam be a fürdőbe kezemben egy pár cuccal.
Levettem a pólóm és a nadrágom, majd felvettem egy egyszerű fehér ruhát. Kifésültem a hajam, és belebújtam az egyik magassarkúmba. Nem tudom melyik lehet, nem annyira figyeltem. Miközben feltettem egy kis sminket azon gondolkoztam melyik lehet rajtam. Végül arra jutottam, hogy a fekete, de nem biztos.
-Ryland melyik magassarkú van rajtam?-mentem ki.
-Ö...Mondjuk nézd meg?-kérdezte unottan.
Ja mondjuk ezt előbb is megtehettem volna. Na mindegy.
-Oké mehetünk.-dobtam bele a telefonom a táskámba.
Bezártam és elindultunk.
-Szóval tudsz gitározni?-nézett rám.
-Honnan tudod?-lepődtem meg.
-Láttam a gitárod.-mondta ismét unott hanggal.
-Á. Nos igen.-mosolyogtam.
-Mióta játszol?
-6 éves korom óta.-feleltem.
-Hm. Akkor gondolom jó vagy benne.
Mosolyogtam, de válaszolni már nem volt időm, ugyanis megérkeztünk. Jó sokan vannak. Az orrom hegyéig sem látok el. A lehető összes ember a színpaddá átalakított nagy medencéhez. Ryland megragadta a karom, és húzott maga után. Azt hiszem akárhová is megyünk lassúak vagyunk.
-Miért megyünk ilyen lassan?-kérdeztem a füléhez hajolva, ugyanis a nyüzsgő tömegtől, nem hallani semmit.
-Mivel vagy fél méteres magassarkú van rajtad.
-Csak 7 cm. És mehetünk gyorsabban. Egyszer lefutottam benne másfél kilométert!
Miközben verekedtük át magunkat a színpadhoz tartva megállt egy pillanatra és kérdőn nézett.
-Miért?-formálta szájával a szót.
-Későn értünk haza Olaszországból egy nap, amikor új cuccokat hoztak a kedvenc boltomba.-ecseteltem. Tudod milyen hamar elkapkodják?-kérdeztem, és olyan arccal bámult, mint akinek fájdalmai vannak.
-Aha.-fújta ki a levegőt, aztán végre megérkeztünk.
A szememet mindenhova kapkodtam, mikor rájöttem kit keresek. És már csak egy helyre néztem. A színpadra. Felment az R5, de én csak Rosst néztem. Majd mikor belekezdtek, kezdtem teljesen ellazulni, és átadtam magam a zenének. Nagyon jók! Csak ennyi jut eszembe. Azt már tudtam, hogy Ross jól énekel és gitározik, de a többieken teljesen meglepődtem. Úgy játszik a zongorán, akár egy vérbeli profi. Mondjuk lehet, hogy az "akár"nem is kéne. És a barna hajú gitáros - azt hiszem Rocky - ő aztán tudja mit hogyan kell csinálni. Írtó ügyes. Na és ahogy egyben szól. Leesett az állam és azt kérdeztgettem magamtól, hogy vajon eddig miért nem figyeltem fel rájuk. Koncert alatt még sokat beszélgettem Rylandel. Leginkább a családjukról, és a bandáról. Persze nem volt könnyű az első sorban mondania, de úgy látszik tomboló zenénél is szívesen beszélt nekem erről. Néha elkaptam Ross egy-egy pillantását, és ha jól látom örül, hogy lát.
Mikor vége lett a koncertnek a banda hátra ment a bár mögé. Mi is követtük őket Rylanddel. Ross füléből kilógott a headset, úgy beszélgetett Rikerrel. Meglátott és mosolyogva odajött.
-Szia.-viszonoztam mosolyát.
-Akkor ezt vehetem bocsánatkérésnek?-vigyorgott tovább.
-Hát mindenesetre a csoki finom volt.-ráztam meg a vállam.
-Rydel választotta.
-Akkor is finom volt.
-Örülök, hogy látlak.-nézett szemembe.
-Én is.-én inkább tekintetemet a földre szegeztem, mivel a szemétől nem tudok gondolkozni.
-Nos, Hope ez azt jelenti, hogy szombaton kapható vagy egy Holdfénytáncra?-fogta meg a kezem.
-Talán.-mondtam.
-Tudom, hogy ott leszel. És velem.
-Netán látsz a jövőbe?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mikor megkordult a gyomrom.
Oh, ne már!
-Éhes vagy?-kérdezte.
-Kicsit.-mondtam, de újra a gyomrom válaszolt helyettem. Na jó, nagyon.-nevettem.
-Egyél valamit.-mondta.
-Inkább megyek aludni.-mondtam.
-Leküldjem neked?-először azt hittem csak ugrat, de láttam, hogy komolyan gondolja.
-Tudod...Én vagyok a személyzet.-mondtam.
-És? Attól az nem azt jelenti, hogy téged nem lehet kiszolgálni.
-Hagyd csak.-legyintettem. Majd holnap találkozunk. Jóéjt. Ja és jó volt a koncert.
-Neked is, és köszi.-húzott magához, hogy megöleljen, de én eltoltam, és ő ezt nem értette.
-Izzadt vagy.
-Tudom.-nevetett és erőböl magához húzott. Talán finnyás Miss Lyon?-tuti ezzel azt üzeni ahogy ma délután szólítottam.
-Nem vagy vicces.-mondtam, számat elhúzva. Inkább menj fürdeni.-vigyorogtam rá, majd elköszöntem a többiektől, és lementem a kabinomba.
