-Hope-
-Hello külvilág!-kapcsoltam be a videókamerám. Nos ma kezdem a második hetem ebben a lepukkant kabinban.-mutattam körbe. Hajnali fél hat és mehetek a konyhára. Ugye milyen csúcs szupi, hogy szobalánynak jelentkeztem?! Na jó a lényeg az lenne, hogy már csak 2 és fél hónap van hátra...Mindegy. Vannak fiúk is ami még fontosabb. Vagyis van egy fiú aki tetszik, és van egy amiről nem tudom megérteni mit akar. Ráadásul a második egy világsztár. De komolyan, döntse már el mit akar velem! Egyszer jópofi másszor meg úgy csinál mintha ott se lennék. Szerintem valami nincs rendbe vele...Mint már meséltem elkészült egy új dalom 'Be my baby' címmel. Mellesleg a szöszi segített benne. Na de most megyek tusolni és indulhatunk a munkába. Hurrá!-tettem le.
Mikor végeztem magam köré csavartam a törölközőm. Visszaséáltam a szobámba és a szekrényemben kutakodtam ruhákért. Majd megtaláltam mit veszek fel, és ledobáltam az àgyamra. Amikor megfordtam a szívbaj jött rám.
-Baszki szöszi mitcsinálsz itt?!-emeltem meg a hangom Rossra.
-Csak benéztem.-játszott a polcomon lévő kis dísztárggyal.
-És nem szeretnél kinézni, mivel öltözönék!-mondtam dühösen.
-Jól van már szépségkirálynő!-gúnyolódott, majd kiment.
Már majdnem lefejtettem magamról a törölközőt, mikor résnyire benyitott.
-Siess.-kacsintott, és becsukta.
Szememet forgatva bezártam az ajtót, majd felöltöztem. Kinyitottam az ajtót, majd Ross lazán elsétáltam mellettem.
-Fáradj csak beljebb.-ráztam meg a vállam.
Leült és engem nézett.
-Mit szeretnél?-kérdeztem.
-Unatkoztam.
-Fél 6-kor?-húztam fel a szemöldököm.
-Mért ne?
-Na jó, figyelj. Nekem mennem kell dolgozni, szóval bökd ki, vagy megyek.
-Jól van. Csak azt akarom megkérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni velem a holdfény táncra...?-kérdezte, ujjaival babrálva.
-Az szombaton van. Ugye tudsz róla?
-Persze, persze, csak azt akarom, hogy ma is gyere el velem...meg holnap....Tudod a táncpartereknek meg kell ismerni egymást.
-Hogyne. Öm...Ross figyelj nem akarlak megbántani, se semmi, de én egésznap dolgozok, és este már hulla vagyok. Sőt arra meg egyelőre nem adtam választ, hogy mennék veled.-motyogtam.
-Miért kivel mennél?-nevetett fel.
-Azt hiszed, hogy rajtad kívül nincs pasi ezen a hajón?-fintorogtam.
-Dee...csak azt hittem tudod, te meg én...-szakítottam félbe.
-Persze.-nevettem. Te meg én. Soha.-mutogattam magunk közt.
-Mi olyan nevetséges ezen?-állt fel.
-Bocsi szöszi, de nem vagy az esetem.-húztam el a szám.
-Hm. Pedig amikor a közeledben vagyok, máshogy érzel.-lépkedett felém.
-Honnan veszed, hogy én mit érzek?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Látszik rajtad milyen érzéseket keltek benned.-jött még közelebb.
Szinte pár ujjnyira volt az arcunk egymástól, és a tekintetemet figyelte.
-Látom, hogy zavarba hozlak.-suttogta, úgy, hogy forró lehelletét arcomon éreztem.
-Figyelj...-tettem kezem mellkasára, hogy eltaszítsam.
-Miért akarsz magadnak hazudni?
-Mennem kell.-mondtam szótlanul, mivel nem tudtam hangosabb szavakat kinyöszörögni elszorult torokkal.
Talán mégis kelt bennem érzéseket, amit még nem ismerek...
-Mondd ki amit érzel.
-Tutira nem fogok beérni ha most nem engedsz el, és ha kirúgnak, tutira haragudni fogok rád!
-Ohh ne már, most komolyan!-fordította el a fejét.
-Légyszi menj ki, mert beszeretnék zárni.-intettem az ajtó felé.
-Hope.-mondta egy fokkal hangosabban, és nyugodtabban.
-Légyszíves.-nyafogtam, mire szó nélkül kiment.
Felkaptam a táskám, kimentem és bezártam. Nem értem miért feltételezi azt rólam, hogy akármit is érzek iránta. Teljesen közömbös, és mint már említettem nem az esetem. Nekem a barna hajú, és kék szeműek tetszeni. Ennek ellenében Ross szőke, és a szem szín sem stimmel. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jön be a gyönyörűen csillogó szeme, és a mindig töketesen belőtt haja...Mi?! Nem, nem jön be rajta semmi!
Megérkeztem a konyhára, majd beköszöntem, és leültem reggelizni. A szakács még meg sem jött, nem tudom minek kell ilyen korán jönnöm akkor...
Még fél óráig elrágcsáltam a reggelim - ugyanis senkivel sem tudok egy szót váltani - amikor megérkezett a szakács és a többi konyhai kisegítő. Megkértek engem és a többi szobalányt, hogy az általunk takarított szobában vegyük fel a rendelést, csak úgy mint minden reggel. Felvettem a hülyén kinéző köntösöm, a hülyén kinéző egyenruhámra.
Beálltam a liftbe és felmentem a 2.-ra. Először Rydelhez és Ellingtonhoz mentem be a 120-asba. Rendeltek, majd bekopogtattam Rossékhoz. Vagyis kopogtattam volna, de elég volt egy ujjal hozzányúlnom az ajtóhoz, a szöszi szinte kitépte, sarkig tárta nekem, és bepózolt. Csak úgy mint minden reggel.
-Ez nem uncsi már?-kérdeztem rámutatva.
-Csak egy hete csinálom.-engedett testtartásán.
-És még mindig nem fogtál meg vele. Azt gondolod, ha még 2 hónapig ezt csinàlod akkor beléd szeretek és el lovagolunk a naplementébe?-gúnyolódtam, mire váltott arckifejezésén.
Sóhajtott egyet, majd rendesen megállt előttem.
-2 mini croassaint kérek, meg tejeskávét. Ti?-nézett hátra testvéreire.
Felírtam amit kértek, majd lementem leadni.
-Ross-
-Úgy tűnik nem jön be neked ez a nyári szerelem.-dünnyögte Riker.
-Nem vagyok szerelmes.-fordultam felé fintorogva.
-Akkor meg mit nyúzod szegény lányt?-kérdezte Rocky.
-Nem làtod, hogy 100%-osan plázacica?
-Ez most, hogy jön ide?-nevetett fel Ryland.
-Akkor miért dolgozik itt? Meg van mindene amit akar..Nincs szüksége pénzre. Pedig az emberek általában a pénz miatt dolgoznak.-magyaráztam. Kiakarom deríteni mi ezzel a szándéka.
-Egyáltalán honnan veszed, hogy plázacica a csaj?-húzta fel szemöldökét Rocky.
-Kérlek. Mégis ki jár 7 centis magassarkúba porszívózni?-folytottam el egy mosolyt.
-Lehet, hogy csak szereti a divatot.-nevetett Ry.
-Na, de mégis miért érdekel ez téged?-fonta karba a kezét Riker mellkasán.
Megráztam a vállam, majd kimentem volna, de Rik megfogta a karom.
-Amit beszéltünk.-mondta és elengedett.
Igen, igen ez amint kiderült a mi próba nyaralásunk. Vagyis, ha akármit teszünk - mint például amire most Riker célzott - nem mehetünk többet egyedül. Nem hiszem el, hogy anyuék ennyire nem bíznak bennünk!
Lementem a fedélzetre a délelőtti programomat intézve. Azaz Hope után leskelődtem. Ma koncertezünk este, majd meghívom. Na és ki az aki ne mondana igent Ross Lynchnek? Hope...Ő
mindenre nemet mondd. Na mindegy. Leültem az egyik asztalhoz és elkezdtem nyomkodni a telefonom. Általában ilyenkor szokott érkezni. Mikor majdnem rekordot döntöttem az egyik játékomban, meghallottam a hangját. Rögtön fölkaptam a fejem, és tekintetem találkozott az övével. Elmosolyodott, majd tovább ment. Épp a főnöke ecsetelte neki, hogy a virágokat kéne megöntözni. Kezébe nyomott két kannát és otthagyta. Gondoltam segítek neki, ezért utána mentem.
-Bejöhetek?-kopogtattam a nyitott ajtón.
-A női mosdóba?-mosolygott.
-Régen sokat jártam oda.-mondtam mire úgy nézett rám...hogy...nem arra nincs szó!
Felnevettem, majd érthetőbben kezdtem el.
-Anyu nem mehetett be a férfi mosdóba 4 fiú gyerekkel.-nevettem arckifejezését figyelve.
-Igaz.-nevetett ő is.
-Hagy segítsek.-vettem ki kezéből az egyik kannát.
Mosolyogva nézte mitcsinálok, majd mikor ránéztem lesütötte pilláit, és félre nézett. Most én figyeltem őt, és nem vettem észre, hogy kissé túlengettem.
-Jobb lenne elzárni a csapot.-mondtam kicsit besülve.
Véletlenül a másik irányba tekertem és mégjobban jött a víz.
-Hagyd majd én.-tette kezét enyémre és visszatekerte.
Vagyis csak próbálta mivel nem akart elfordulni. Megpróbáltam én is mégegyszer, és...igen letörtem. A víz kispriccelt és mindent beterített ami az útjába került. Mint én és Hope.
-Basszus. Zárd el!-kiabált Hope, és próbálta védeni magát a víztől.
-Nem tudom! Letört ez a kis szar!-próbáltam visszatenni idegesen.
Ahogy próbálkoztam, szerintem csak egyre rosszabb lett. Ahogy Hope idegeskedése is. Kijött belőle a plázacica. Csodálom, hogy még nem kezdett el toporzékolni.
-Mi folyik itt?!-jött oda a főnöke.
-Nem tudom elzárni!-mondtam kapkodva, ezzel próbáltam védeni Hopeot.
A pasas odanyúlt, hogy rátegye a kis bisz-baszt a csapra, és ezzel megállt a kis Niagara.
-Ohh, hát igy kell...-mondtam.
-Maga mégis mit képzel magáról?!-szegezte Hopenak.
-Én nem csináltam semmit!
-Igaza van, én vagyok a hibás!-jelentettem ki.
-Maga pedig menjen készülni a koncerte, ebben egyeztünk meg, nem?-kérdezte. Miss Lyon a hétem harmadjára késik el! Nem egyszer hibázik! Most meg ez! Utolsó húzása van, vagy röpül a hajóról!
-De ezért mind én vagyok a hibás!-mondtam.
-Maguk is repülni akarnak?!
Hirtelen eszembe jutott mit mondott Riker, és, hogy milyem rossz lenne neki ha...
-Hope volt a hibás...Én már itt se vagyok!-mondtam.
Hope értetlenül, és kétségbeesetten nézett rám. Ott állt egyedül csurom vizesen a sok gonddal, és én otthagytam.
-Sajnálom...-suttogtam.
