"Megpillanottam egy gitártokot és akaratlanul is kivettem belőle a gitárt. Hirtelen hallottam, hogy közeledik valaki. Gyorsam visszatettem. És lám ki jött be az ajtón?!
-TE?!-kérdeztük szinkronba a szöszivel."
-Hope-
-Huhh, hát ez eléggè váratlanul jött.-mondtam kicsit megszeppenve.
-Csak nem alkalmazott vagy plázacica?-nevetett.
-Csak, hogy tudd okos vagyok ahhoz, hogy plázacicának hívj.-mosolyogtam és felálltam.
-Hm azt hiszed ezzel a kis "bájos" mosolyoddal meghatsz?-támaszkodott az ajtóban. Na és egyébként is ha olyan okos vagy, akkor válaszolj erre a kérdésemre!
-Hallgatlak.
-4×4?
-16.-néztem értetlenül.
-5×5?
-25, de kérlek ez mégis...-folytattam volna, de nem engedte.
-7×7?
-36.-néztem unottan.
-Ha, és ennyi kell ahhoz, hogy megtudjam milyen okos vagy!-nevetett.
-Miért?
-7×7 49, de te beugrottál drága!-mosolygott eröltetetten.
-Annyit mondtam!
-Nem, nem igaz szőke!
-Te vagy a szőke! Az én hajam kimondottan gesztenyebarna egy kis világosabb árnyalatban.-magyaráztam.
-Hát ez nagyon vicces volt!
-Viccesebb mint a te unalmas humorérzéked.-néztem a körmömre.
-Ne nézegesd annyira a körmödet, lekopik még ma az a körömlakk!-kacsintott.
Ránéztem értetlenül, mire ő elmosolyodott.
-Ugye arról te nem tudsz, hogy a szobalányokat üresedésnél behívják mosogatni? Ja és mellesleg az ebédre fél órát kellett várni! Szóval igyekezz!-ült le az ágyra.
-Á mostmár tudom melyik ágyat kell úgyhagynom! És engem tuti nem hívnak be mosogatni!-ahogy ezt kimondtam lenyomódott a kilincs.
-Miss Lyon, csakhogy itt találom. Ha végzett vacsora után várjuk a konyhán!-fordult oldalra. Mr. Lynch is bent van? Bocsásson meg zavarja Lyon kisasszony?
-Hm, nem elvagyunk.-vonta meg a vállát.
-Akkor rendben, de ha baj van szóljon csak!-mondta a térdzoknis és kiment.
-Lynch...-néztem elismerően, mégis gúnnyal az arcomon.
-Lyon. Mint az oroszlán.-nevetett.
-Tiedet meg már nem is tudom mihez hasonlítani. És egyébként is y-nal írom.
-Nekem olyan mindegy. Amúgy Ross.-nyújtotta a kezét.
-Hope.-fogtam meg felém vitt végtagját.
-Lassan tálalják a vacsorát!-nézett az órájára aztán rám.
-Erre vállalkoztam. Ezt is fogom csinálni.-ráztam meg a fejem, majd kimentem.
-Ross-
Olyan...olyan fura ez a lány...Egyik pillanatban még nyavajog a másikban meg felvállalja, hogy erre vállakozott...De mire? Hisz látszik rajta, hogy mindene megvan amit csak akar. Akkor minek neki itt dolgozni? Utána kell járnom! Mármint nem azért mert csini csaj, hanem azért mert érdekel. Vagyis az, hogy miért van itt! És most? Lenéztem a földre, majd vissza, de semmi ötletem sincs. Utána megyek! Felálltam, de meg is torpantam. Nem...Minek megyek utána? Hogy kiderítsem miért van itt. Nem, ennél konkrétabb is lehetnék. Dehát mi kell ennél több konkrétum? Nem mehetek oda hozzá csak úgy megkérdezni, hogy miért van itt. Nem, ez bunkóság lenne. Akkor...? Utána megyek, de nem hozzá, csak utána. Igen...talán követem. Vagy csak arra járok amerre ő, egészen véletlenül. Igen ez lesz az! Kinyitottam az ajtót, erre ott termett Riker. Ó hurrá!
-Hova mész ilyen sietősen?-kérdezte.
-Lenézek a fedélzetre...-vakartam meg a tarkóm.
-Nem úgy volt, hogy a medencékhez megyünk?
-Ja...de. Menjünk.
-Jó, pakolj össze mindent ami kell, én addig szólok a többieknek.-mondta és kiment.
Oké...akkor...Melyik fürdőgatyám legyen az? Kék vagy sárga? Méregettem őket amikor megpillantottam mégegyet. Vagy rózsaszín? Neeem! Még abba is belekötne. Mi? Ki? Miről zagyválok itt? Komolyan most olyan vagyok mint egy lány. Tök ugyanolyan mind a három. Nem kell nekem senkinek tettszenem...Hát jó...nem! Ez hülyesség. Felkaptam a sárgát és a törölközőm, majd kimentem. Körbenéztem, hogy jön-e valamelyik testvérem. Nem láttam őket ezért visszamentem a fürdőbe. Megigazítottam a hajam(?) Mi? Úgy is vizes lesz, nem mindegy,hogy áll most? Oké, én komplett idióta vagyok!
-Kész vagy?-jött be Rocky.
-Ahha.
-Akkor mehetünk?-kérdezte.
-Igen.-indultam el. Vagy várj!-álltam meg.
-Ha?-nézett hátra.
-Jól áll ez a gatya?
-Ez egy elég buzis kérdés volt.-nézett értetlenül bátyjám.
-Igaz...Ő hagyjuk is! Menjünk!
Lementünk mindannyian a medencékhez és elkezdtünk fürödni. Na jó ezt megmondtam. Valószínű ha a medencékhez jöttünk, akkor fürdünk. Na mindegy. Egy idő után kimentem, hogy vegyek magamnak egy turmixot. Kikértem, fizettem, majd leültem a pulthoz. Háttal voltam így nem figyeltem semmit az italomon kívül. Odajött egy lány és kért egy epreset, majd leült mellém.
-Szia szöszi.-mondta egy ismerős hang, mire felkaptam a fejem. Azért ennyire nem vagyok
ijesztő!-mosolygott Hope.
-Szia. Hogy, hogy itt vagy?-mosolyogtam vissza.
-Van egy kis pihenőm, gondoltam lenézek a fedélzetre. És te?
-Jöttem a testvéreimmel medencézni.-mutattam rájuk.
-Ők mind?-nézett kerek szemekkel.
-Igen.-nevettem. 5-en vagyunk testvérek, ő pedig a nővérem pasija és egyben a dobosunk!-mutattam Rat-ra.
-Akkor gondolom ti vagytok az R5.
-Nehéz lehetett kitalálni.-kortyoltam a turmixomból.
-Haha!-ütött mellkasomba.
-Áu. Talán karatézol is?
-Csak karatéztam!-nevetett.
Egy kicsit csendben ültünk egymással, ami kezdett egy kicsit kínossá válni.
-Na és mikor lesz a következő szüneted?-kérdeztem.
-Este 9 után szabad vagyok, de most viszont megyek mert a főnök már pikkel rám. Szia.-beletúrt a hajamba, majd elment.
Igen...a hajam...Ez mindenkit elvarázsol. Én viszont a mosolyára bukok. Mármint...
-Ki ez a csaj?-ült le mellém mosolyogva Rydel.
-Hát..ő csak egy lány.
-Azt én is észrevettem.
-A szobalányunk, csak onnan ismerem.
-Nem szokásod pajtizni a szobalányokkal, ha csak nem...-folytatta volna, de odatoppanó pasija félbeszakította.
-Tetszik a szívtiprónak.-mosolygott.
-Igen valami olyasmi.-mondta Rydel.
-Nektek rossz a szemetek. Nekem egyáltalán nem tetszik! Csak beszélgettünk, ez teljesen más!
-Jól van, jól van nem kell ennyire védekezni.-nevetett Ratliff.
-Nem védekezem!
-Bocsi szöszi itthagytam a mobilom.-támaszkodott a vállamra, úgy vette el a telefonját Hope.
Én meg csak mosolyogtam mint valami bolond. Na jó..lehet, hogy egy kicsit bejön.
-Hm, nem tetszik mi?-nézett gyanakvón Ellington.
-Nem.-álltam fel és visszamentem a medencékhez.
Hope éppen a törölközőket hajtogatta, így pont szemügyre tudtam venni. Amikor rámnézett, valószínűleg rákvörös fejem lehetett. És így ment ez fél órán keresztül.
-Hope-
-Miss Lyon jöjjön a konyhára legyen szíves!-szólt egy alkalmazott.
-Úgy volt, hogy csak mosogatnom kell!-néztem kérdőn.
-Holnapra már felveszünk több pincérnőt, de ma segítenie kell!-nyomott a kezembe két tálcát.
-Ez mi?-néztem undorodva az ételre.
-A szakács szerint hal, de nem igazán hasonlít.-nézett összehúzott szemöldökkel a pasas.
-Fúj.
-Igen fúj. Na, de a 15-ös asztalhoz legyen kedves!
-Megyek.-mentem ki a konyháról.
15...Á meg is van! Ezt nem hiszem el, már megint ez a Ross...Jó persze nem olyan vészes srác, de mára már pont elég volt belőle. Ellentétbe ezzel a cuki fiúval. Úristen, de helyes! Pillantottam a mellettem tálaló pincér cukiságra, majd elindultam Rossékhoz.
-Sziasztok!-mosolyogtam kedvesen.
-Ő az a csaj akivel flörtöltél a turmixos pultnál?-kérdezte egy másik szöszi.
-Nem..nem "flörtöltünk".-vakarta meg Ross a tarkóját.
-Oké...Na a lényeg, hogy ezt -mutattam a "halra"- hanyagoljátok. Nem hinném, hogy az amire gondoltak.-tettem le a tálcát a Lynch család elé, majd elmentem.
-Szia.-állítottam meg 'azt' a fiút.
-Szia.-mosolygott.
-Hope vagyok az új alkalmazott.-nyújtottam a kezem.
-Ed, a már rég alkalmazott.-mosolygott, és kezetfogtunk.
-Na és pincér vagy?
-Amint látod.-mutatott magára.
-Jah...ch. tök logikus.-néztem zavartan.
-Te pedig egy szépség.-kacsintott.
Te meg az álompasim! Ha ilyen könnyű is lenne...
-Kérem jöjjenek!-szólt ki egy másik pincér.
Bementünk és kivittük a többi tálcát is, majd leültünk a konyhán. Épphogy elkezdtünk volna beszélgetni, de Ed-nek lejárt a munkaideje én pedig kezdhettem a mosogatást. Ugyan nyafogva, de csak sikerült elmosnom az edényeket. Mikor végeztem elköszöntem és lementem a kabinomba. Lezuhanyoztam, majd elkezdtem gitározgatni. Beleférkőzött egy dallam a fejembe, és muszáj vagyok egy szöveget produkálni hozzá. Mondjuk....
Be my, be my, be my
Be my, be my baby
Be my, be my, be my baby,
And drive me crazy
(Légy a…
Légy a szerelmem
Légy a, légy a szerelmem
És vedd el az eszem)
Na jó de...ez nem elég...még reflénhez se. Komolyan Hope, csak ennyi telik tőled? Mi ez a zaj? Mintha valaki lenne az ajtónál...Odasétáltam és ki esik be rajta? Na jó ez hülye kérdés.
-Mit csinálsz itt Ross?
-Segítek neked dalt írni.-vette el a gitárom.
-De most komolyan, mitcsinálsz itt?
-Erre jártam.
-Persze este 10-kor a legalsó szinten.
-Jó bebuktam, de tuti most jól jövök! Figyelj!
If you know how to be my lover
Maybe you can be my baby.
(Ha tudod, mit kell tenned
Talán lehetsz a szerelmem)
Énekelte Ross. És nos...egész jó.
-Hold me close under the covers.-folytatta.(Ölelj át a takaró alatt.)
-Kiss me boy and drive me crazy.-énekeltem.(Csókolj, s őrjíts meg)
Ahogy ezt énekeltem a szemkontaktosunk találkozott. Nagyot nyeltem majd kinèztem a csillogó szeméből. Ezután egy kis kínos csönd jött.
-És jöhet amit az elején énekeltél.-mondta a földet bámulva.
-Nagyon jó.
-Jóéjt.-mondta majd kiment.
